Kicsit kísérletezgettem még a rendszerrel: 45-ről 60 fokra állítottam a kazánköri szivattyú csőtermosztátját. Ez eleinte 3-as sebességgel működött, és 60 foknál már nem tudott folyamatosan üzemelni, 3-5 percenként ki-be kapcsolt. (Ezért a kazánvíz is hol felment 80 fok fölé, hol visszaesett 70-re.)

 

Ezután a kazánköri és a fűtésköri szivattyút is levettem 1-es sebességre (ezeket a szakszer állította be egyébként, a kazánkörit 3-asra, a fűtéskörit 2-esre). Így már szinte folyamatosan működik a szivattyú, és a kazánvizet sikerült 78-84 fok körül stabilizálni.

 

Persze ettől még nem lett érezhetően melegebb a házban, de annyit legalább elértem, hogy a kazán hatásfoka javult, és a gyengébb kondenzáció miatt nem nő az élettartama.

 

A nagy kérdés számomra az, hogy a huzatventillátorral kapcsolatban mi a célszerű? Ha folyamatosan működik, akkor gondolom tökéletesebb az égés (ekkor működik igazán a gázosítás, mert leszívja a lángot az alsó térbe), viszont sokkal gyorsabban leég a fa. Ha nem megy a ventillátor, akkor igaz, hogy lassabban ég, viszont gondolom nem olyan jó a hatásfok, és a kátrányosodás is fokozottabb, nem?

 

Mit gondoltok?

 

A használati útmutató szerint az a jó, ha a tüzelőanyag teljes kiégéséig működik a ventillátor.

 

Még az alulméretezési problémámhoz: a radiátorokba előremenő víz durván 70 fok körül lehet (sajnos a rugós csőhőmérő elég megbízhatatlan, ha a kazánházban hideg van, akkor jóval kevesebbet mutat, mint a valós érték.) A visszatérőt nem tudom, azon nincs hőmérő.

 

A ház hőigényét 10 kW-ban határozta meg a tervező (igaz, hogy már számolt a még nem létező szigeteléssel). A ház jelenlegi állapotában biztos, hogy 20 kW felett vagyunk. A beépített radiátorok teljesítménye papíron 90/70 foknál 14,5 kw, 75/60 foknál 11,9 kW.

 

Valószínűleg tényleg nem marad más, mint a szigetelés, kazánt nem szeretnék cserélni (bár nagy előny lenne, hogy a 22-esbe már 50 centis fa fér, és emiatt nyilván kevesebbszer kell rakni.)