Nem kell felindulni, csak reálisan látni. A magyar kosárlabda sajnos messze áll a professzionális szinttől. Sporttársnak igaza van, Ivkovics nem érdemei alapján jó edző, és talán szakkönyveket sem annyit forgatott, de azért csak elvégzett egy-két szerb iskolát, ott ahol felesége, a székesfehérvári születésű Béres Tímea, szerb nyelven szintén vizsgát tett! Aki egyébként zseniális intelligenciával tűri, ahogy férjét még egy edzőmeccsen is pocskondiázzák azon, leginkább MaxiPotczakra hajazó, joviális úriemberek, akik leginkább a beszólások kedvéért járnak kosármeccsekre.

Ivkovicsra nem mint a bonyolult játékrendszerek kidolgozójára kell gondolni, de ezt nem az NBA. A magyar bajnokságban játszó játékosoktól nem várható el, hogy 0,8 másodperccel a vége előtt, időkérést követően, félpályáról allé-oppra passzolják a labdát, hogy így fordítsák a maguk javára a meccset az utolsó utáni pillanatban. Vagyis, nem kell itt mértani pontossággal azt sem megtervezni, melyik játékos, hova, mennyit, hogyan lépjen minden egyes támadásban.

Ivkovics pont azt tudja, ami ide kell. Megszakítani a játékot, ha szükséges, kizökkenteni az ellenfelet műbalhéival. Népharagot gerjeszteni, amitől a saját játékosai erőre kapnak. Gengszter kosárlabda kicsit, de a magyar bajnokságba ez kell. 2000 óta nem nyertünk semmit, a Paks kivételével alig akadt olyan magyar bajnok csapat ebben a hét évben, amelyekről elmondható, játékosállományban a legjobbak lettek volna. Mert sem a Körmend, sem a Kaposvár nem akkori alakulatai nem tűntek annak.

Azzal nem értek egyet, hogy a három bajnokscsapatunk nem lógott ki a mezőnyből, mind anyagilag, mind játékosállományilag. Minden poszton legalább két azonos értékű játékosunk volt. És ami a legfontosabb, 4-es, 5-ös posztokon is legalább 4-5 olyan ember állt rendelkezésre, amelyből az év elején talán egy, ha akadt képességei alapján (Bencze). Sokkal több variációs lehetőség volt. Ha az egyik spílernek nem ment, jött helyette a másik. Erre mondtam, hogy ehhez Farkas Sanyinak nem kellett túlságosan sokat hozzátennie.

Természetesen, nem edzői kvalitásait firtatom, csupán azt mondom, hogy nem kellett éjszakákon át gondolkodnia a taktikán. Mert néhány szóval megértette a sztárjaival, mit és hogyan játszanak. Egy dologban valóban zseniális volt, pedagógiában. Az, hogy kezelni tudta Shannon-t, önmagában nagy érdem, és hogy Blanks nem nőtt a fejére, az is nagy dolog. De ez még nem elsősorban szakmaiság. Az NBA-ben a head of coach bele sem megy ilyen dolgokba, arra ott van a mentális felkészítést végző szakember (gárda).

És még egy dolog közrejátszott az utolsó két bajnoki címünkben: egy nagy rakás mázli, hisz Maroney de még Wilbourne sem minden sarkon terem. Ilyen játékosokat most nem tudom, hogy lehet-e találni. Hisz azóta eltelt 7 év. A környező, korábban lesajnált bajnokságok: szlovák, osztrák szépen beértek minket. Az ő piacuk pedig nagy felszívóerőt képvisel.