én is beleolvastam a kritikákba. néhány még sötétebb, mint az effajta magasröptű történetek. nekem az tetszett a legjobban, amikor valaki kioktatta, hogy tisztelni kell azokat, akik le merik írni az érzéseiket, és mégis hogy képzeli ezt magáról, és mi a francot csinál az életével. (vagy valami nagyon hasonló)

annyira egyértelműen poénnak szánta, hogy nem is értem miért háborodtak fel egyesek