Nem hiszem, hogy nem bírnánk a kritikát. Csak az olyan kritikát nem bírjuk, ami az alapvető ismeretek meglétét is megkérdőjelezi. Márpedig, aki a formarajz és kézimunka fontosságát kérdőjelezi meg, arról tesz bizonyságot, hogy amennyiben tanulmányozta a Waldorf pedagógiát, legalábbis nem esett le neki, amit olvasott.

Valóban fogalmad sincs, milyen tanár vagyok (amúgy informatika:)), és ha visszaolvasol, pont azt mondom állandóan, hogy akinek nem tetszik, ne járassa ide a gyerekét. A legrosszabb az, amikor valaki érthetetlen indokból Waldorfba iratja a csemetéjét, majd folyamatosan azokat az alapelemeket kritizálja, amikre a Waldorf épít.
A Waldorf amúgy _általában_ nem a gyereknek nem szokott ideális megoldás lenni, hanem a szülőnek (főleg annak, aki nem a gyerekét neveli, hanem egy általa alakított képet a gyerekéről).
Persze vannak kivételes esetek, amikor tényleg nem jó a Waldorf a gyereknek, de ez leginkább az _adott_ iskola/pedagógus/gyerek hármas kapcsolatából eredő probléma lehet.