"Jó-jó, de melyik a tökéletes? Amit Olaszországban autentikusan készít a mamma valahol délen egy kis faluban, vagy a római "x" étteremben felszolgált, vagy amelyik a blogon olvasható recept szerint készült? :)

Ráadásul házilag, változó nyersanyagokkal úgy sem lehet kétszer ugyanolyan formában elkészíteni...."

 

 

Ez egy nagyon jó elméleti jellegű kérdésfeltevés, volt és tényleg érdemes vele foglalkozni.

 

A tökéletes - tudjuk jól - az, ami felett már nincs minőség, vagyis abszolút kategória. Olyan, ami leginkább a filozófia vizsgálódási körébe tartozik, leszámítva például az "abszolút hőmérsékletet" (alacsony hőmérsékletű fizika) vagy az "abszolút hülyét" (gyógypadagógia).

 

A risotto készítésnek is, mint minden ételkészítésnek, van "kow-how"-ja, ami meghatározza, hogy mit nevezhetünk teljes joggal risotto néven, majd ezt közmegegyezéssel autentikusnak fogadjuk el. (A "kow-how" kírásos kodifikációja: a recept.)

 

A risotto tehát a közmegegyezés után az adott "know-how" alapján plusz-mínusz tűréshatárral kézzült ételt jelenti, ezért a nyersanyagok változó beltartalmi értékei a felismerhetőséget már nem befolyásolják.