"Szóval, éljen kulinária, a gumicsillaggal ékített királyokkal együtt, de mi lenne, ha nem ott kezdődne a reform, hogy fikázza a szerzőpáros a magyar éttermeket, és felmagasztalja a gumicsillagot, hanem megoldásokat is prezentálna?"

A szerzőpáros járja a maga útját, miközben a kötülöttük előforduló félreértések egy része talán abból származhat, hogy sok tisztességes, de talán naív emberben azt a reményt keltették, mintha valódi és gyors változáshoz lennének képesek megoldást prezentálni. Tudomásul kell venni, hogy az elvárt eladat jellege miatt erre nem képesek. Más se. Nem az ő hibájuk tehát, hogy sokan túlzott és tőlük el nem várható teljesítményt kívánnának meg tőlük. Emberek ők, saját, érthetően önös célokkal, tervekkel, amiknek az iránya elég jól kitapintható. Ha ebbe az ismeretterjesztés és valami közösségi jó is belefér, akkor hurrá, és szurkolok. Ha ez a harmónia nem alakul ki, akkor az szomorú. A szerzőpáros igen hasznos munkát látott el eddig, ám ez a munka annál hasznosabb, minél adekvátabb az a szerep, amelyet felvállalnak. Szurkolok, hogy ne tévesszenek irány. Nem lesz egyszerű, az már tapasztalható.