Néma kétségbeesésben élek

 

 

rézérmék egymásra rakottan

ötven darab egy oszlop

három kiló pénz

egy-és kétforintosok

hamarosan bevonják mind

többet ér bennük a fém

mint a rájuk vert számjegy

beviszem majd a bankba

egy hétig lesz még mit ennünk

bár talán az érmékből

emlékül meghagyok kettőt

 

néma kétségbeesésben élek

 

tetteim és szavaim egymásra rakódnak

mint korok rétegei a földkéregben

ötven nap ötven év vagy ezerannyi

kővé vált írás lapjai

 

egyedüllétek együtt vagy egyedül

forgalmi értékük lassan mint a por

pedig úgy hittem a névértéknél

több volt bennem is

 

az érme a meghagyott kettő

jó lesz majd a szememre

bár átkelni nincs is hova

 

Léthe s partján révész meg túloldal

éppúgy képzet mint a pénz

nem is volt soha