A hópárducokkal nagyon nem az elütésük a gond. Közelébe nem mennek emberlakta helyeknek. Épp az élőhelyük csökkenése és a vadászatuk a gond.

"De azért abba belegondoltál, ha valakinek van egy macskája vagy kutyája, aki a szívéhez nőtt, annak az elvesztése sokkal mélyebben érinti, mint olyan állatfajok eltűnése, amelyeket csak filmekben láthat ?"

Egyéni szoc. probléma. Felelős ember nem saját magán vagy egyéneken keresztül szemléli a világot. Ez az attitűd, hogy sajnálod a gazdit, mert szívéhez nőtt az állat, ugyanarról a tőről fakad, amiért magát az állatot is sajnálod: érzelmi alapú. Ez persze nem baj, de ez a probléma (elütött cicuka és az őt sajnáló gazdi) horderejét és jelentőségét tekintve meg sem közelíti egy kihalófélben lévő állatfaj lehetséges eltűnésének problémáját. Objektíve.

Viszont - ismét mondom - ez nem eme topik témája lenne, offolunk.