Na, szóval, az jutott eszembe Toepler filmjével kapcsolatban, hogy:

...ma ültem a Kiskakukk vendéglőben a Pozsonyi utcában. A szomszéd asztalnál egy fiatal hölgy egy ölebet tartott a neki való helyen (ölben), a kis vakarcs meg belelefetyelt az asztalon lévő levesestányérba. A nő utána még evett belőle. Sebaj, gondoltam, ha elhányom magam, legfeljebb kétszer lakom jól, de ekkor oda kezdtem figyelni a beszélgetésükre is. A nő nem egyedül volt, hanem egy fazonnal, és végig a kutyulikról beszélgettek, hogy mit csináltak reggel, délben, este, milyen édesen harapnak, milyen sértődékenyek, ha nem figyelnek rájuk stb. A fickó eléggé unhatta a témát, egyszer megpróbálta elterelni a borok felé a beszélgetést, mire a nő: "Hogyan is jutottunk a borokhoz? Bocsi, ezt már nem tudom követni." Persze, ha nem kutyákról van szó, akkor megáll a tudomány. Mikor fizettek, a nő belebújtatta a kutyát egy rózsaszínű, szőrmegalléros - nem vicc - ruhácskába, ölbe kapta, bedugta a saját kabátja alá, és úgy mentek ki. Közben végig a kutyához gügyögött, "lányom"-nak szólítva azt.

Ekkor ötlött az eszembe, hogy neki kéne megnézni a macska vízbefojtásáról szóló filmet. Építő hatással lenne a lelkivilágára. Az ilyen emberek a Toepler-film célközönsége.