Eltelt egy év.
A Lelenc életében mindig az év végén történnek a nagy dolgok, így összefoglalómat 2006 decemberétől kezdem.
A TV2 és a Telecom "Az Ügy"című pályázatának nyertesei mi lettünk.
A fődíj megérkezett karácsonyra, a hívásokból származó összeg (2 420 000 millió forint) pedig 2007. januárban illetve április közepén.
Sikerült a 2006-ban keletkezett orvosi, kórházi, panziós díj hátralékokat maradéktalanul kifizetnünk,
vettünk 5 mobilkennelt, segítettünk társainkan 1 millió forinttal,
vettünk 1500 mikrochipet, hogy az Illatos úti kutyák chipezve mehessenek gazdához, illetvve, hogy minden Lelenceb chipet kapjon.
Bechipeztük, féregtelenítettük a Belfegor és Maci Alapítvány kutyáit.
A részletes pénzügy beszámolónkban természetesen tételesen is látható lesz, mi, mennyibe került, sarokszámokként:
A klinikán 1,5 millió forintot fizettünk ki gyorsan, decemberben, azután még 2 milliót januárban.
A panziókban 2,5 milliót fizettünk - és volt egy pillanat februárban, amikor két panzióban kb. 5 napra előre ki voltak fizetve a díjak.
Aztán még március, április hónapban is tudtunk fizetgetni.
Mobilkenneleket vettünk 800 000 Ft-ért.
Chipeket vásároltunk 1 000 000 Ft-ért.
1 millió forintot felosztottunk más mentőcsapatok között.
Költöttünk az 1%-os kampányra, 600 000 Ft-ot.

Pénzügyi helyzetünk egész 2007-ben egy merő kétségbeesés volt, havi szinten 200 és 300 ezer forint összegű rendszeres adományok érkeztek, amely bizony nem fedezte sem az orvosi, sem a lakhatási költségeket.
De ebben a nehéz helyzetben sem maradtunk magunkra: Dr. Egerszegi Péter, a Felicavet Kórház vezetője, Dr. Juhász Tamás és Animal Rescue Farm vezetője, Fedák Kriszta bizalmat szavazott nekünk, és ugyan március óta egy fillért nem fizettünk, ők mégis lelkiismeretesen, gondosan ellátták a Lelenceket.

Az események tehát nem álltak meg, sorra hoztuk ki a kutyákat az Illatos útról, és szedtük össze a sérülteket.
Csak 2006 decemberében 20 új kutyánk termett, az akkor meglévő 40 mellé.
Aztán, amint egy kutyánk elment gazdihoz, jött a helyére a következő...
Segítséggel és önállóan örökbefogadónapokon vettünk részt,
2007. május 5-én és 2007. szeptember 29-én az Illatos úti kutyáknak volt örökbefogadónapja,
2007.május 20-án, június 2-án és augusztus 4-5-én a Lelencebeknek.
A mára hírhedt újlengyeli és dunakeszi történetnél is jelen voltunk, onnan is sikerült kutyákat magunkhoz vennünk.

Nagyon vártuk a szeptembert, amikor az Apeh közli, milyen összegű felajánlásra számíthatunk az 1%-ból, és nem tudtunk hová lenni az örömtől, amikor megtudtuk, mintegy 15 millió forint lesz.
Hidegzuhanyként jött az APEH határozata, amelyben arról döntöttek, nem jár ez a Lelencnek. Természetesen nem hagytuk annyiban,és 2007. december 21-én megkaptuk a bíróság döntését: a Lelenc márpedig jogosult az 1%-ra.
Most már megint az Apehra várunk,egyrészt bízunk abban, hogy nem fellebez, másrészt, hogy gyorsan utal.

Sok minden történt még, a Lelenc egyre nagyobb nyilvánosságot kap, egyre több esetben tudnk feljelentést tenni állatkínzás ügyben, Dr. Akszentievics Györgyi - Lobbiiroda - felkészült és lelkiismeretes munkájának köszönhetően.

És ami a legfontosabb.
Nem vagyunk egyedül, a Lelenc már nemcsak egy maroknyi csoport.
Nemcsak a gondozásunkba kerülő kutyák létszáma nőtt, hanem a Lelenc támogatók, szimptizánsok és egyáltalán nem utolsó sorban a napi teendőkben való aktív résztvevők száma is.
A Lelencnek legalább 30 olyan oszlopos tagja van, akik esőben, hóban, szélben, napsütésben, rekkenő hőségben és cudar hidegben minden áldott nap foglalkoznak a Lelencekkel és 10 olyan tagunk, akiknél rendre Lelenceb állomásozik.
Megszámlálhatatlanul sokan ajánlották a Lelencek számára összegyűjtött takaróikat, hozzák a tápokat, konzerveket, utalnak havonta rendszeresen életmentő pénzeket, és figyelik nap mint nap a történéseket, hogy az első kérésre szaladjanak, intézzenek, segítsenek.

Igen, 2007-ben 190 kutyának találtunk gazdát, úgy, hogy minden kutyánk ivartalanítva, chipezve mehetett új otthonába.
Ezt a támogatók, a szimpatizánsok, a nekünk drukkolók, a tagok, az önkéntesek nélkül nem lehetett volna elérni.

Az év utolsó napján, amikor mindenki boldog új évet kíván mindenkinek, csatlakozom, bár teljesen feleslegesen: hiszem, hogy az a sok jó, a sok odafigyelés, az áldozathozatal nem hozhat mást, mint jót.
Köszönöm Mindenkinek, hogy 2007-ben a Lelenccel tartott, hogy figyelt, segített, hogy kutyát hurcolt, kutyát simogatott, hogy gyógyított, hogy nevelt, hogy etetett, hogy takarított, hogy befogadott, hogy megmentett, hogy fotózott...hogy velünk aggódott és velünk sírt, amikor nem sikerült megmentenünk valakit...szóval mindent.
Nélkületek nem volna a Lelenc, nélkületek nem került volna jó helyre, gondos gazdához 190 kutya és nem a mi gondozásunkban várakozna 50.
Bízom abban, hogy együtt kezdjük a 2008-at is: együtt adunk esélyt, vigaszt, gyógyulást a kutyáknak.