Milyen ismerősek a képek:)

 

 

Leszállás a sátai sorompónál, avagy milyen vasút-b...i lenne az, aki napkelte előtt hajnali fél hétkor, kilométerekre a legközelebbi civilizációtól nem használja ki ezt a nyílt vonali fotómegállást...:)

 

 

A visszaérkező Bz-hez már jók voltak a fények, jó hír, hogy miután a vezér kedves mosollyal kísért brutális erejű kürtölése kívülről láthatóan is kis híjján lefújt az oszlopról, visszafelé jövet már csak integetett:)

 

 

Ott a pálya! Egy újabb extra-hardcode fotóhely felfedezése, tiszta időben remélem innen is messzire látni majd a Bz fölött.

 

 

Még egy új fotóhely felfedezés, éppen a három órás vonatmentes időszak kellős közepén:(

 

 

Szegény ember vízzel főz, de azért néha bedob egy homárt is... A 48-as sínekből álló pálya az 54-es szakasz után újra 48-asra, majd 34-esre vált, mindez egy km-en belül!

 

And now, back to the nature...!

 

 

11 km gyaloglás után Nekézsenben utólért az interpici...

 

 

Szabi a megállóban beszáll, én pedig lemegyek buszozni... A szemközti dombtetőn már fertőződik az utánpótlás, szánkozó(?) gyerekcsapat fotózta a vonatot.

 

Legközelebb kicsit naposabb, de lombmentes időben, talán február elején újra itt!:)