Amig az alagút fúrási nehézségeinek problémáival vagyunk elfoglalva, addig a légióról
mint katonai alakulatról alig esik szó.
A a dolog hogy az idegenlégiót feltöltő toborzó irodákban az elején meghatározott irányelveket már a kezdetekben sem tartották be, és ezáltal nehezen kezelhető elemek kerültek a légióba, ez vezetett odáig hogy a légió nem fegyverrel hanem lapáttal, csákánnyal a kézben lépett elösször Afrika földjére.
De... ettől még a légió az ami.... katonai célokra létrehozott alakulat....
A légió építő munkájáról szóló hsz-ek az alagút problémáját alaposan kivesézték.
Köszönet érte.
De mint minden katonai alakulatnak a légiónak is van egy olyan pillanata amikor elösször vetik harci cselekménybe.
1832.-ben az Idegenlégió még Franciaországban tartózkodik. A francia parlamenti képviselők kimondták hogy a légió csak az anyaország határain kivül vethető be.
Hogy miért ez egy másik dal...
Algéria kezdődő meghódítása megoldást kínált a problémára( meg hisz ezért hívták életre a légiót)
1832. áprilisában a légió még Franciaországban állomásozó egységei behajóznak, és átkelnek a tengeren Afrikába.
1832.április 27.
Egy légiós és egy gyarmati zászlóalj megtámadja az el-uffia nevü törzset. Elörenyomul-
lásuk közben harcolnak az arab lovasokkal, felégetnek falukat, szomjaznak és mene-
telnek.
Egy Maison Carreé nevü erőd az úti cél. Az erőd elérése elött arab támadás éri az oszlopot. Négy hullámban támadnak az arab lovasok majd amilyen gyorsan feltüntek olyan gyorsan eltünnek.
A légió vesztesége hét(7) fő, 2 halott és öt sebesült.
A légió krónikásai szerint ez az összeütközés az arabokkal nevezhető a francia
Idegenlégió tűzkeresztségének.