Off: Sztem nagy különbség egy vízcsaptól is: "félő volt, hogy elárassza a fürdőszobát, de akár az egész házat is" avagy: "félő volt, hogy elárasztja a fürdőszobát, de akár az egész házat is". Opuszodból nekem - késői utókornak - nem világos tisztán: mitől félt valójában a vízcsap? :o))

On: engem imádnak - vagy csak imádtak? - rázni a vízcsapok. ;p Ha bármikor is keletkezett a házban vmi kóbor áram (nem biztos, hogy - villamosmérnökileg - pont így kell nevezni őt), rajtam áthullámzott, ha megérintettem, más házbeli meg észre sem vette. Legutóbb, mikor így fel voltam fokozódva, és ragaszkodtam a tudományossághoz, a fázisceruza még a lépcsőkorlátban is kimutatta az áramot. (Ami, persze, csak engem rázott. ;o) ) Akkor összekötöttek rézdróttal a pincében vmi egyikcsövet egy másikcsővel - hogy majd ettől nem fogok rázkódni -, ami be is jött, de mára rájöttem, szimpla placebo volt. ;p Mert akkor, ugyanennyi éve, az autóm is mindig megrázott, ha hozzáértem.

Ma már csak megszokásból érintem, s engedem el hirtelen (mint rég, mikor érintésük tetőtől talpig áthullámzott bennem) a kezem ügyébe kerülő összes kilincset.

Mert: már nincs hullámzás. Mert nincs feszültség sem. (És mondá az Úr - kibicként -: ez így jó. Az ő helyében, persze, én is ezt mondanám. Eggyel kevesebb kóboráramok közt tévelygő földi bárány. Nemtom, hogy jövünk majd ki egymással, ha a Mennyországba jutok, de én - megfelelő támogatás mellett - átmentenék némi vibrálást abból a vízcsap- meg lépcsőkorlátrázásos időkből az örökkévalóságba... :) )