Egyszer volt, hogy volt egyszer egy vízcsap. Eme vízcsap nagy sugárral folyt, így félő volt, hogy elárassza a fürdőszobát, de akár az egész házat is. Az egyszeri ember rájött, hogy el kell zárni ahhoz, hogy az áradás ne következzék be, ám ehhez a vizet is meg kellett kérnie, hogy ne folyjon. S lőn csoda, a víz nem folyt tovább, s rövid ideig száraz volt a helyzet. Majd...a víz úgy döntött, mégis csöpögni, csordogálni kezd, mert nem tud békén maradni. Az egyszeri embernek úgy tűnik, nincs hatalma felette, hiszen jól tudhatja, ha nem zárja el akárhogyan is, az áradás -noha később, lassabban, de- bekövetkezik majd. És ha engedi, hogy így legyen, ám inkább vésse ki a falat, s csesszen rá egy jó nagyot a vízcsőre, hadd törjön elő az a víz, hiszen nem oszt nem szoroz - nem ússza meg szárazon!