Párezerrel korábban már írtam, engem a TOS-ban az fogott meg, hogy egy két epizódot leszámítva mindig maradt valami tanulság, vagy mondanivaló, a narancsszínű fröccsöntött székek emléke helyett. Rodenberry bele tudta szőni az általa fontosnak tartott eszményeket és ideálokat, és tudta tartani a szintet.

A Voyagerben nekem az nem tetszik, hogy noha ez egy scifi, mégis a realitás az lett volna, hogy vagy letelepednek valahol, vagy egy-két hónapon belül elfogynak. Ehelyett volt ugye a Voyager resetgomb 44'30""-nál, és hopp megoldódott minden. Nekem túlzottan unalmasak, és egysíkúak a karakterek, féltek igazán emberi arcokat mutatni, illetve ha elindultak ebbe az irányba, hamar vége lett. Teljesen, mint egy leszedált öregek otthona :-) Hol vannak a TNG reneszánsz embereitől, vagy a DS9 belső démonokkal küzdő valós embereitől?

Az Enterprise meg szerintem nem annyira gáz, a legnagyobb tragédiája, hogy túl korán indították, várni kellett volna vele. Azt hogy nagyon jó nem mondanám, úgy vagyok vele, hogy már majdnem, még egy kicsi hiányzik... de nem éri el azt a szintet. Túl nagy volt az elvárás, és most már sajna minden sorozatot elkaszálnak, ha nem hozza a kellő nézettséget, nem elég a scifi, vagy a trek varázsa, és ezért is gondolom, hogy nem tudták kibontani azt, ami az eredeti koncepció lehetett. És igen, JMS biztosan tudott volna varázsolni belőle nézhetőt, aminek mondanivalója is van.