Na szép :)).

Pont valamelyik nap beszélgettem az ilyen régi dolgokról anyukámmal, ez volt az egyik olyan történet, amin nagyon jót mosolyogtam. Évekig sírtam a lego kalózhajó után, mindig kaptam csónakokat, mert az ugye óccsó vót, azokból már volt egy rakás. Dehát ugye hajóval az igazi. Aztán végre megkaptam. Hát utána perszehogy a laguna kellett, mert mégis milyen gagyi már egy kalózhajó benszülöttörzs nélkül, akiket ugye meg kell hódítani. Akkor egy ideig ez volt a műsor, de csak nem kaptam meg. Aztán amikor egyszer nagymamám megkérdezte, hogy na és mit szeretnék Karácsonyra, akkor diadalittasan közöltem, hogy hát legot! Gondoltam egyértelmű, hogy éppen mi a sláger, így ezt nem fejtegettem hosszasan, biztos voltam benne, hogy januártól mehet a harc :). Mamám nagyon aranyos volt, bejárta a fél várost, mire megtalálta "A" csodát.

... És kaptam tök jó felhőkarcolót :)). Hát, hmmm, kissé meglepett fejet vágtam állítólag, mert azért egy kalózhajó meg a felhőkarcoló együt, hááááát , nagy fantázia kell ahhoz, hogy a gyerek hihető sztorit agyaljon ki játék közben. :))

Következő évben meg már focilabdát kaptam, így a laguna már soha sem lett az enyém :)).