A "Kiberiáda" című könyv, s egészében Stanislav Lem nekem is kedvencem.

A két mérnök közül hol az egyről, hol a másikról jutsz az eszembe.
Ám mindettől függetlenül, a könyv marad, ami, sci fi, mégpedig a humorral teli oldaláról.
Való igaz, tele van mély bölcsességekkel, ha utána gondol az ember, ahogy a könyv karikatúrát rajzol az emberi tulajdonságokról, butaságról, hiszékenységról, hiúságról, irigységről, dacról fillantróp "pozitív" gondolkodásról, stb. DE....

Azt is megmutatja, hová vezethetnek mindezek, még olyan látszólag hasznos jótanácsok, mint amilyeneket Automáté sutyorgott folyamatosan a delikvens fülébe, (mert oda volt telepítva, a kis okoska).
Ebből is látszik, hogy mindent a szövegkörnyezetében kell vizsgálni, mert abból kiderülne, hogy a magvas, racionális "jótanácsok" olyan helyzetben érték hősünket, mikor egy lakatlan szigetre kerülve, mindentől távol, látszólag reménytelen helyzetbe került, a szabadulás reménye nélkül.
Ebben a helyzetben buzdította öngyilkosságra Automáté, racionálisan bizonyítva, hogy semmi esélye a szabadulásra és felesleges tovább nyújtani a szenvedéseit.
Szerencsére hősünk egyik alaptulajdonsága volt a remény, (a másik a bosszú, mert a kis "barátja" annyira felhergelte, hogy nem bírta volna elviselni, hogy nélküle is létezne időtlen-időkig, mert szinte elpusztíthatatlan.

Hősünknek lett igaza, egy valószínűtlen esemény történt, egy hajó tűnt fel és megmentette.
A bölcs tanácsokkal szolgáló jóakaróját Automátét kiszedte a füliből és egy elhagyott bánya mély aknájába dobta, hatalmas köveket dobálva a az aknába, hogy többé a "kis barátjához" ne férjen senki, nehogy ők is megháborodjanak a "bölcs tanácsoktól".
Ő már biztosan megháborodott, mert elszegődött őrnek az elhagyott bányához és az arra járók, gyakran hallották ahogy a "kis barátjához" üvöltözik képzelt beszélgetéseket folytatva.

Hát ennyit a bölcs tanácsok, erős igazságok nem helyénvaló használatáról.