Áruld már el, Kádárnak milyen eszméi voltak a szovjetek feltétel nélküli kiszolgálásán kívül?

Azért ez így túlzás. Kádár elkötelezett híve volt a szocialzmusnak, ez tény. Ebben nem ismert viccet. Sőt bizonyos fokú merevséget tanúsított egyes alapvető kérdésekben, úgy mint munkás hatalom, stb.

De emelett meglehetősen egyéni vonalat képviselt a szovjet vonallal szemben. Jó pár kérdésben kilógott a sorból.

Tegyük hozzá, soha sem volt igazán népszerű a szovjet vezetés előtt. 56-ban is csak jobbhíján fogadták el. Nem tartották elég vonalasnak. Igazából Münichet szerették volna, na de a békesség kedvéért kompromisszumot kötöttek. Abban bíztak, hogy neki sikerül alkut kötni bizonyos csoportokkal. Ez nem jött össze, ezért kissé háttérbe is szorult a keményvonalasokkal és a szovjet inspektorokkal szemben. 1962-ben sikerült kissé háttérbe szorítani a keményvonalasokat. Ha nem is teljes lelkesedéssel, de a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején megletősen "kemény" reformokat támogatot. Legalábbis a szocialista tábor vezetőinek szemével nézve.

Természetesen voltak szimpatikus és kevésbé szimpatikus vonásai és cselekedetei. Mindenesetre hasonló szintű kollégáihoz képest kifejezetten kellemes figura volt.

Persze mai szemmel nézve már sokkal kevésbé szimpatikus. De az is igaz, hogy minden történelmi szereplőt, legalábbis részben, saját korának és környezetének normái szerint kell mérni. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy behatárolt volt a mozgástere. (Lásd 1968 Csehszlovákia. Ők megpróbálták átlépni a tűréshatárt, nem jött be. Igaz utánna a SZU-ban (nem teljesen önként) vendégeskedő CsSz pártvezetés megkötötte a maga kompromisszumát, s ezzel elejét vette az 56-oshoz hasomnló széleskörű megtorlásnak)