albamopsz Creative Commons License 2007.12.09 0 0 5392

Azt, hogy Simon miért került padlóra, sajnos nem tudom, azt viszont igen, hogy Kelley a harmadik negyed elején, egy sikertelen testcsel után, labdavezetés közben, bal kezével Simit ádámcsutkán nyomta. Simi két támadáson keresztül nem igazán tért magához. Elképzelhető, hogy a lökés, amelytől padlóra került, az emiatt kialakult, "csak a bírók meg ne lássák", kakaskodások közepette történt. Kelley egy igen unszimpatikus kosaras, hatalmas tehetség, nagyon nagy játékos. De hogy miért kell odamennie az ellenfél edzőjéhez (értsd Goran), és hergelnie, azt nem tudom. De ivkovicsi magasságokba emelkedhetne, ha nem lenne hozzá képest egy törpe...

 

A bírókról: az új szabályt, amelyet Borko ellen alkalmaztak, a legjobbkor tették, szolnoki szempontból. A palánk alatt üresen állt Bencze, volt közte 8 pont, tehát lett volna akár 6 pontnyi különbség, ehhez képest lett -12, amelyet a félidőre sikerült 10-re faragni. Valóban, az első negyedben ment el a meccs. És nem azért, mert szarul játszottunk, hanem mert szolnoki oldalon minden bement. Utána meg már csak futottunk az eredmény után. Akarás volt bőven, csak igazán kiugró teljesítmény nem, a mi oldalunkon.

 

Ádám sérüléséről: el akarta csenni a labdát Hollins-tól, közben besült egy fault, ám a szintén igen szimpatikusan játszó amerikai, nem tudom, hogy szándékosan-e, de rálépett Ádám lábára, aki rossz szokásához híven (de zsenialitásából fakadóan) igyekezett ismét egy, az emberi testfelépítés minden szabályát megcáfoló fordulásra készült, ám jobb lába Hollins szorításában egy helyben maradt. Ettől jött a fájdalomtól eltorzult arc. Kb. 1 percig szenvedve, ordítva fetrengett a földön. Majd amikor ketten letámogatták, látszott, hogy sír a fájdalomtól, és talán a kétségbeeséstől, hisz kinek ne Wittmann jutott volna abban a pillanatban az eszébe.

 

Ennyit az érzelmekről, és akkor a tényekről: McClendon sajnos rangadókon, magasabb, igazi centerekkel szemben ugyanolyan halványnak tűnik, mint Henderson. Én még mindig félretennék mindenféle sértődést, és Bansk-et visszahívnám. Maximum, olyan záradékkal, amely az esetleges újabb lelépése, és a meccsenkénti 25 pont, 10 lepattanó nem teljesítése esetén mondjuk öt évig ő fizetné a költségvetésünket... Chad az első két negyedben lepattanót nem tudott szerezni, kosárra dobni is alig, és ha igen, abból sem volt sok köszönet. Ráadásul két vitatható, de befújható faultja miatt hamar hátrányba is került. Mondjuk, Szombathelyen nagyot alakíthat, hisz az igazi óriásuk kidőlt. De egy Paks, Pécs típusú csapatok ellen félek, hogy kevés lesz. Főleg azért, ahogy itt mások is írták, mert Bencze is inkább négyes centert játszik. Nem igazán ütközik, nem erőlteti a palánkok alatti harcokat, és ha igen, akkor is sokszor alulmarad. Lassú, körülményes, és egyre kevésbé vállal. Nem egyszer fordult elő a tegnapi meccsen, hogy Simi vele együtt ugrott labdáért, és Bencze ahelyett, hogy két kézzel, biztosan fogná a labdát, még el is kotorja úgy, hogy a mi irányítónk se tudja megszerezni, az egyébként tutinak tűnő labdát. Zét én cserecenterré tenném, és egy igen erős ötöst hoznék.

 

Henderson-ról pedig annyit, sajnos kezdi elveszíteni a fejét, így nem kár érte, hogy utolsó meccse volt az Albában. Amikor 5 perc után a második negyedben Miljkovic lecserélte, számonkérve perlekedett vele. Ilyet azért ritkán él meg egy pedagógus alkatú edző... Egy viszont tény, ha már csak 10-15 percnyi bizalmat szavazott meg neki, akár Bradford is kezdhetett volna. Mert így utólag, a kettes poszton tűntűnk nagyon halványnak. Soós -2 IBM ponttal állt a szünetben, és a végére is nagyon nehezen tudta pozitívra hozni mérlegét. Dávid Geri is küzd, leginkább a saját hiányosságaival. Aranyosak, meg jó hogy itt vannak, csak nekem keretfeltöltő embereknek tűnnek, nem igazi erősségeknek. Bár előbbi legalább hajtott, utóbbi meg inkább azzal van elfoglalva, hogy rapdalokat gyűjt, és publikálja az iwiw-en, sokszor 1-2 órával a meccseink előtt... Summázva, ha ez a keret marad, akkor az 5-8. helyre biztos jók lehetünk. Csapatépítésről, csapategységről szerintem az évközbeni cserékkel lemondtunk. Hozzáteszem, muszáj volt. Így abban sem bízhatunk, hogy Miljkovic szolnoki illetve kaposvári csapatjátéka majd nálunk is működni fog. Hisz most ott tartunk, mint ha szeptember volna. Csak közben Szombathelyen, Szolnokon, Dombóváron már nem csak kitűnő légiósok vannak, hanem kezdenek összeállni is. Mi meg azon évődünk, hogy vajh az utcáról beesett légiós nem lett volna-e jobb megoldás... Félek, hogy ezt az évet is elcsesztük. És félek, ha meg is találjuk a megfelelő légiósokat, a vezetőség által nem várt végső helyezés miatt majd jól elzavarjuk őket. Mert ők még mindig abban élnek, hogy egy légiósnak Shannon-nak, meg Blansk-nek kell lennie. Csak épp egyet felednek el. Amikor mi meneteltünk, egyetlen dologban voltunk jobbak: stabil volt nálunk az anyagi háttér. Mindeközben legalább egyszer pénzügyi csődöt jelentettek Kaposváron, Szolnokon, Pécsett (Matáv...), Szombathelyen, Budapesten, és még sorolhatnám. Persze, hogy a legjobb légiósokat nekünk ajánlották ki. A helyzet azonban mára megváltozott. Az előbb említett városok többségében már legalább annyi lé áll rendelkezésre. Nem beszélve a javarészt a mi villanyszámláinkból is eltartott Paksról.

 

Szóval fel kellene ébredni, és végre egyszer csapatot építeni. Jó, ha itt van Soós, meg Dávid Geri, de inkább Wittmann-t próbáljuk meg visszahozni Pécsről, és ne Nuber-ekkel próbálkozzunk. Félek, hogy az üzleti és szakmai tervben nem két-három éves csapatépítés szerepelt, hanem eredményt az év végére. Mondjuk, ilyen "csodálatos" közönségnél tényleg eredmény kényszer van. Ha nem megy a csapatnak füttyög, elzavarná az egyetlen épkézláb légióst, ha meg döntetlen körüli az eredmény, csendben rágja a körmét (rosszabb esetben a tollát, amivel rejtvényt fejt), aztán ha a csapat valami csoda folytán maga is belelendül, akkor egy kicsit hej-hej-ezik. Mert csak ki kell fújni a hétközben felgyülemlett fáradt gőzt.

 

E téren is menedzsmenti gondok akadnak, hisz nem hiszem el, hogy a Volán-tábor, Vidi-tábor, de még a Cornexi-meccseken tapasztalható szurkoláshoz hasonlót nem lehetett volna itt is összehozni. Kellett volna 5-10 hangadó, akik köré további 40-50 ember csatlakozik. Ha ők rendre elkísérnék a csapatot vidékre, akkor nem lenne olyan gyermeteg a szurkolásunk. És félreértés ne essék, ezzel nem azokat szeretném megbántani, akik elkísérik a csapatot mindenhová, mert ez hatalmas dolog. És tőlük nem si várnám el, hogy kivetkőzve magukból tomboljanak, mert nem erre hivatottak. Csak az a baj, hogy vérbeli drukkerből nem sok akad a csarnokban. Szurkoló is kevés van, és ahogy nézem, néző, érdeklődő is egyre kevesebb akad...