Juraviel.Ihuan.Bedvin Creative Commons License 2007.12.06 0 0 2780
Lehet, hogy kissé zavaros lesz a hozzászólás OPi és a többiek, de remélem azért megállja a helyét. Közeleg a Homokférgei, ezért írtam egy újabb összegzést.

A felmerült problémák általam vélt megoldása a folytatással kapcsolatban a Mester műveinek tükrében.

1. Az emberiség végtelenné vált, már semmi sem állíthatja meg, ez a Szétszóródás egyik lényege, és részben az Arany Ösvény kifejeződése.

2. A Zsarnok is megmondta: annyira nézett előre az ő halálát követő évszázadokba, hogy megbizonyosodjék, az Arany Ösvény mindenképp folytatódni fog, nem tehetnek ellene. Emlékeztek a szavaira, amit célzottan Odradénak szánt ott a Tabr sziecs maradványaiban? Ki tagadhatná a jövőbe látását?

3 .Frank Herbert semmiképp nem gondolkodott gépi ellenségben, szvsz (szívem szerint ezt az ”szvsz”-t nem tenném ide). Nem illik bele abba a világképbe, amit a hat kötetben felvázolt. Az utolsó fejezetben lévő párbeszéd emlékeztetőül:
"Daniel kuncogott. – Mulatságos lett volna. Nagyon nehezükre esik elfogadni, hogy Arctáncoltatók függetlenek lehetnek tőlük.
– Nem értem, miért. Ez természetes következmény. Képességet adtak nekünk arra, hogy átvegyük más emberek emlékeit és tapasztalatait. Ha eleget összeszedünk...
– Mi személyiségeket veszünk át, Marty.
– Jó, azt. A Mestereknek tudniuk kellett volna, hogy egy nap eleget gyűjtünk össze ahhoz, hogy saját magunk döntsünk a jövőnkről."
A függetlenedett Arctáncoltatók a Sokarcú Ellenség. Emlékeztek, hogy a Bene Gesserit és Bene Tleilax mennyire tartott az újításoktól, ami végbement a Szétszóródás-béliek berkeiben? Furcsának és különlegesnek tartották őket, de féltek is tőlük, mert tudták kiismerni őket... Frank Herbert az újítás alatt mindig evolúciós-genetikai vagy szellemi-gondolkodásbeli újítást értett, sosem gépit.

4. Leto az Istencsászár végén megmondta Sionának és Idahonak: az ixiek nem hozhatnak soha többé létre ARAFEL-t. Héber szó a Bibliából, mindig az apokalipszishez kapcsolódik, jelentése a való életben: köd, felhősötét. Így Frank Herbert meghatározása, hogy a szent ítélet felhősötétje helyes. Leto ez alatt azt értette, hogy soha többé nem fog már önálló gondolkodásra képes gépi értelemet létrehozni az emberiség. Megmondta, hogy tudja, ott volt. Tessék forgatni a GeoD-ot.

5. Egy biztos szerintem, Frank Herbert az utolsó kötetben a Kralizecet akarta ábrázolni a Sokarcú Ellenséggel való összecsapás által. Leto ezt is megmondta, még a Dűne Gyermekeiben Harq al-Adanak: biztos lehet benne, hogy a Kralizec nem marad el.

6. De hát elvitték a Van Gogh-ot is!
Ez fog a legjobban hiányozni?
Miért vitték el, Dar?
Ezt maró kacagás fogadta, és Murbella örült, hogy rajta kívül senki nem hallja.
Nem látod, mi a szándéka?
A Missionaria-terv!
Ó, több annál. Ez a következő fázis: először Muad'Dib, aztán a Zsarnok, aztán a Tisztelet Marrónái, aztán Sheeana... és aztán? Nem látod? Pedig ott van a gondolataid peremén. Fogadd el, mintha keserű poharat kéne kiinnod.
Murbella megborzongott.
Látod? Látod a Sheeana-Jövő keserű orvosságát? Valaha úgy gondoltuk, hogy minden orvosságnak keserűnek kell lenni, különben nem hatásos. Az édesben nincs gyógyítóerő.
Muszáj ennek így történnie, Dar?
Egyesek megfulladnak ettől a gyógyszertől. De a túlélők érdekes mintázatokat hozhatnak létre.
Khmm. Ehhez nem sok hozzáfűzni valóm van. Vajon az utódok miért hagyták ki ezt a fontos momentumot a folytatásból, szinte csak pár apróbb megjegyzést tettek ezügyben

7. A Dűne-saga időben és ábrázolt világképben három részre osztható: az első három kötet, az Istencsászára, és az utolsó két kötet a tervezett hetedikkel együtt. Az Eretnekei, a Káptalanház és a Dune 7 tehát egy korszakba, rövid időtartamba sorolható, mint a az első három a főszeplők jóvoltából. A cselekmény a Liga szerint 15.225-ös évben kezdődik és a 15.240-es évben marad nyitva a Káptalanház végén.
Mindezt a következőért mondom:
L. sz. 20.217 Gaus Andaud szónoklata II. Leto trónralépésének 10 000. évfordulóján. [A Dűne eretnekei].
A világ nem pusztul el… :))) Sőt, még a Zsarnok emléke is megmarad. :)
Íme a szónoklat:Tízezer év telt el azóta, hogy megkezdődött II. Leto átalakulása emberből rakisi homokféreggé, de a történészek még mindig vitatkoznak az Indítékain. Vajon a hosszú élet reménye vonzotta? Több mint tízszeresét élte meg az általános, háromszáz szabványéves élethossznak, de micsoda árat fizetett érte. Jó okkal nevezik Zsarnoknak, de mi olyat adott neki a hatalom, amit egy ember akarhat? Az vezette, hogy megmentse az emberiséget saját magától? Csak az Arany Ösvényről szóló saját szavai állnak rendelkezésre a válaszhoz, az önigazoló dar-es-Balati feljegyzéseket nem tudom elfogadni. Volt talán valami más jutalom is, amire csak az ő saját tapasztalatai vethetnének fényt? Kielégítő bizonyítékok hiányában a kérdés vitás. Csak annyit tudunk mondani, hogy " Megtette!". Egyedül ez a fizikai tény cáfolhatatlan. - II. Leto Metamorfózisa, Gaus Andaud 10000. Évfordulói szónoklata
Ebben semmi utalás arra, hogy Leto nem vett észre valami külső, gépi fenyegetést a jövőben. Ha gépek támadtak volna, és Leto erre nem figyelmeztette volna az emberiséget (egy egyszerű navigátor bezzeg megjegyzi, hogy valami sötétség vár az emberiségre az univerzum peremén), biztos megjegyzik a 10.000 évfordulón.

Szerintem nem létezik semmi jegyezet, vagy ha létezik is, nem tudtak vele mit kezdeni. Talán már meg is írták saját elképzeléseiket a Butleri-trilógia nyomvonalán haladva (Omnius és Erasmus).

Arra is rá próbálok világítani hellyel közzel, hogy mire alapozhatták a gépek visszatértét a Káptalanház alapján:

„– Az ixiek nem hatoltak mélyebbre Holzmann egységesítő felfogásába – mondta Idaho. – Csak használják – mint elméletet, ami akkor is működik, ha nem értjük.
Miért tereli a figyelmemet Ix technológiájára? Az ixiek túl sok vasat tartottak a tűzben ahhoz, hogy a Bene Gesserit megbízhatott volna bennük.
– Nem vagy rá kíváncsi, miért nem nyomta el a Zsarnok soha Ixet? – kérdezte Idaho. És amikor Bellonda csak bámult rá, folytatta: – Csak megzabolázta őket. Lenyűgözte az a gondolat, hogy embert és gépet szétválaszthatatlanul össze lehet vegyítem, és mindkettő a másik határait keresi.
– Kiborgok?
– Többek közt.
Idaho nem ismeri azt a visszamaradt ellenérzést, amit a Butleri Dzsihad még a Bene Gesseritben is hagyott? Ez riasztó! Az összevegyülése annak, amit külön-külön – ember és gép – csinálhatnak. A gépek korlátait figyelembe véve ez velős leírása az ixi szűklátókörűségnek.
Idaho azt mondja, hogy a Zsarnok elfogadta a Gépi Értelem gondolatát? Ostobaság! Bellonda elfordult.
– Ne menj el ilyen hamar, Bell. Kicsit jobban kéne érdeklődnöd Sheeana immunitása iránt a szexuális kötelékeknél. Azok a fiatalemberek, akiket csiszolásra küldök, nincsenek bevésve, és ő maga sincs. Mégsem avatottabb nála egyetlen Tisztelet Matrónája sem.
Bellonda most látta meg, mit értékel Odrade ebben a gholában. Felbecsülhetetlen, hogy mennyit ér! És én majdnem megöltem. Megrémült attól, hogy kis híján milyen hibát követett el.”

„Clairby halálos sérülést szenvedett egy topterbalesetben. Halandó, hacsak... Ezt a hacsakot kifejtették neki, és a vége kiborg lett. Társai fordítva, hátulról látták az üzenetet, de egy idő után nagyon jól meg lehet tanulni visszafelé olvasni. Ők is tudtak.
Hol húzzuk meg a vonalat?”

„A szükségszerűség azt mondja, hogy most nem engedhetik meg maguknak egy Clairby-kaliberű szakember elvesztését. Kevés van belőlük. Az "egyenletes elosztás" nem jó kifejezés erre. Rések kezdenek megjelenni. És a kiborg Clairby a feszítő ék.
A Sukok fel voltak készítve. Mintegy óvintézkedésként, ha egy pótolhatatlan személyről van szó. Mint amilyen a Főtisztelendő Anya? Odrade tudta, szokásos óvatos fenntartásaival jóváhagyta ezt. Hol vannak már azok a fenntartások?
A kiborg is egyike volt azoknak a keverékszavaknak. Hol kezd eluralkodni az emberi test mechanikus toldaléka? Mikortól nem ember többé egy kiborg? A kísértés erősödik – "Csak ezt a kis módosítást!" És olyan könnyű addig módosítani, amíg a keverékember fenntartás nélkül engedelmes nem lesz.
De... Clairby?
A szélsőséges helyzet azt mondta: "Kiborgizálni!". Ennyire kétségbeesett a Bene Gesserit? Odrade kénytelen volt igennel válaszolni erre a kérdésre.
Aztán már meg is volt – a döntés nem teljesen tőle származott, de kéznél volt a megfelelő kifogás. A szükség így kívánja.
A Butleri Dzsihad kitörölhetetlen nyomokat hagyott az embereken. Harcolt és győzött... értük. És most itt egy másik csata abból a réges-régi konfliktusból.
De ezúttal a Nővérek fennmaradása van a mérleg serpenyőjében. Hány technikai szekértő maradt a Káptalanházon? Odrade fejből tudta a választ. Nem elég.
Odrade előrehajolt, és beütötte az adáskódot. – Kiborgizáljátok – mondta.
Bellonda felhördült. Helyeslés vagy helytelenítés? Sosem fogja megmondani. Ez itt a Főtisztelendő Anya porondja, légy üdvözölve!
Vajon ki nyerte meg ezt a csatát?, tűnődött Odrade.”

„A pilóta megérintett egy sárga mezőt a pulton. – Épp úgy csinálnak, ahogy a Bashar mondta – Némi dicsekvés volt a hangjában. Levette a sisakját, és hátrafordult.
Odradénak elállt a lélegzete.
Kiborg!
Az arc fémmaszk, a szemek csillogó ezüstgolyók.
Veszélyes talajra léptünk.
– Nem mondták? – kérdezte a pilóta. – Ne sajnálkozz. Halott voltam, és ez új életet adott. Clairby vagyok, Főtisztelendő Anya. És ha most meghalok, akkor azzal ghola-életet nyerek.
A mindenségit! Olyan pénzben kereskedünk, amit megtagadhatnak tőlünk. Már túl késő váltani. És ez volt Teg terve. De... Clairby?”

Amint látjuk a gépi technológia helyben megoldott és az ixiektől származik, nem kívülről. Pl. Odradéék egyszerű robotokra bukkannak:

„Roboszolgák nyüzsgő tánca az előtérben – ide-oda szaladgáltak, tisztogattak, felszedték a szemetet, vezették az újonnan érkezőket. Egy négy fős ixi csoport volt Odradéék előtt. Odrade alaposan szemügyre vette őket. Milyen gőgösek, mégis hogy félnek.
A Bene Gesserit-szem mindig felismerte az ixieket, bármilyen álcát viseltek is. Társadalmuk alaptermészete nyomot hagyott az egyéneken is. Az ixiek hogbeni attitűddel viszonyultak a tudományukhoz: a politikai és gazdasági követelmények szabják meg az engedélyezhető kutatásokat. Ebből kiderült, hogy az ixi társadalmi álmok ártatlan naivitásából a bürokratikus centralizmus valósága lett – egy új arisztokrácia. Tehát olyan hanyatlás felé haladtak, amit nem állíthatott meg semmiféle paktum, amit ez az ixi csapat a Tisztelet Matrónáival kötött.
Bármi lesz is a mi versenyünk végeredménye, Ix halódik. Gondolj bele: ebben az évszázadban egyetlen ixi újítás sem született.”

„Ahogy a várakozási idő egyre hosszabbra nyúlt, és a kíséret csak nem jött, Odrade először feldühödött, aztán derültség lett úrrá rajta. Végül az előcsarnok robotjait kezdte követni, elébük állt. A legtöbb robot kicsi volt, és egyáltalán nem emberszabású.
Funkcionálisak. Ez az ixiek védjegye. Szorgos kis társak az Elágazáson vagy bárhol másutt.
Már annyira közhelyszámba mentek, hogy a legtöbben észre sem vették őket. Mivel nem voltak képesek leküzdeni a szándékos akadályoztatást, mozdulatlan zümmögésbe dermedtek.”

„Odrade a körös-körül veszteglő mozdulatlan robotokra nézett. Némelyik zümmögött és rángatózott. Mások mozdulatlanul várták, hogy valami helyreállítsa a rendet.
Az automata recepciós – egy fallikus fekete plazcső egyetlen csillogó komszemmel – kijött a kalitkájából, és az álldogáló robotokat kerülgetve Odrade felé vette az útját.
– Túl nedves ma a levegő – Híg női hanga volt. – Nem tudom, mit képzel az Időjárás.
Odrade elszólt mellette Tamalane-nak. – Muszáj úgy programozniuk ezeket a gépeket, hogy barátságos embereket utánozzanak?
– Ez obszcén – helyeselt Tamalane. Erővel félretolta a recepcióst, mire a gép megfordult, hogy megnézze a zavar forrását, de aztán nem mozdult.
Odrade hirtelen tudatára ébredt, hogy arra az erőre tapintott rá, ami a Butleri Dzsihad hajtóereje volt – a tömeg-motivációra.
A saját előítéletem!
Szemügyre vette az előttük álló szerkezetet. Utasításra vár, vagy egyenesen meg kell szólítani?
Négy újabb robot jött be, és Odrade felismerte a saját poggyászukat rajtuk.
Minden holminkat gondosan átvizsgálták, ez biztos. Kutassatok csak, ahol akartok. Semmi nyomot nem fogtok találni.
A négy robot végigsietett a csarnok fala mentén, de aztán szembetalálták magukat mozdulatlanságra kárhoztatott társaikkal. A hordárrobotok megtorpantak, és várták, hogy ez a különleges állapot megoldódjon. Odrade rájuk mosolygott. – Ott mennek annak a jelei, hogy milyen átlátszóan rejtegetjük titkos énünket.”

Nekem nem tűnnek úgy, mintha bárminemű háborús cselekményre képesek lennének. :D :D :D Úgy látszik, csak annyira felületesen olvasták a műveket, hogy szemrebbenés nélkül összemosták az általuk alkotott Omniussal és Erasmussal…

Ennél bővebb utalást „gépi értelemre” nem nagyon találtam az utolsó kötetben. Nem hiszem, hogy ezekből hozott volna össze a Mester, mintegy meglepő fordulatként gépi intelligencia vezetése által megvalósuló összecsapást (már ha lett volna egyáltalán összecsapás, Herbertet nem túlzottan foglalkoztatta a csaták leírás, épp a Káptalanházában az Elágazáson vívott harc leírása volt a leghosszabb, de ez volt maximum, amire időt szánt). Ezekre alapozni a saját elképzeléseiket, szvsz, egy kicsit elkeserítő.

Szerintem a függetlenedett Arctáncoltatók (Marty és Daniel hathatós irányítása alatt) és futarok-kezelők nyomvonalat követte volna.

Nem tetszik a Dűne Vadászai… Ez, és a fentiek a magánvéleményem az egészről.

Remélem érthető volt, amit mondani akartam :))))
Előzmény: OPi (2779)