Szia Bilca!
Azt hiszem kezdelek érteni. Te családnévkutatást szeretnél folytatni.
Ha bármely szlavisztikushoz fordulsz, nyilván megmondják neked a frankót a B*L*C neveddel kapcsolatban. Számítanok kell viszont arra is, hogy ezek a válaszok egy nagy szlávista massza merítései lesznek, hisz ugye, mint tudjuk a történelem így meg úgy volt, tehát tök nyilvánvaló, hogy a szláv eredet kétségbevonhatatlan igazsága a Földnek. Te magad is elárulod saját magadat, amikor azt írod, hogy:
"Bilecki családnévből csak Ukrajnában 663 van.
(A –ki képzőt nem veszem figyelembe, a „szlávosítás” miatt) "
Ez önkényes aktus. Honnét tudod, hogy az -i, vagy -ki szláv lenne? Hisz a magyarban is -i a valahonnét elszármazó végződése! szegedi! Lehetne szegedij is vagy szegedszki, ugyanazt jelenti. Sőt, a latinban is eredetet jelöl az -i, pl. Cephalotaxux fortunei, vagyis a Fortune által felfedezett tiszafa. Gondolom, lehet még pár nyelv a környéken, akik szintén használják az -i képzőt. Bizonyítaná, hogy sokan használták/ják. Ha meg sokan tennék ezt, vélhetően elég régi is lehet.
Ha tényleg nem tévedek, és származásodat kutatod ÁLTALÁBAN, akkor általános eurázsiai közegben igyekezz gondolkodni. Ebben sokat segíthetnek Czeglédi Katalin nyelvészeti kutatásai, aki manapság éppen azt az eurázsiai, részben szlávosult helynévmasszát igyekszik feldolgozni, amiben valahol benne lehetsz. Ugyanakkor nem zárható ki az sem, hogy valami közös gyökérből származhat a te BLC-d meg a délamerikai BLC, hisz feltételezhető, ahogy korábban is említettem. Ha viszont a mai adatokat sorolod a KM-en kívülről, a látvány már csak egy szláv közegben történt valamikori névadás átalakulása. Az utóbbi évszázadok fejleményei elhomályosítják az nevek eredetét errefelé is, emiatt tettem be az előbb a saját idézetedet - csak hogy elriasszalak a további vad feltételezésektől.
Akárhogy is csűröm-csavarom, nyilvánvaló lesz, hogy pl. 1000 vagy 3000 évre visszamenőleg nem fogod már megtudni, hogy te tulképpen egy szarmata lennél, aki elszlávosodott, majd ezután betelepült a KM-be, vagy éppen elfajzott óiráni avar, netán valami szkíta maradék, aki előbb Bukovinában megintcsak nyelvét vesztette, azután Moldvában elbesenyősödött, hogy azután megintcsak a KM-ben kikötve magyarrá váljon. Remélem nem értesz félre, mert bárkik lehetünk, én is, te is. Van azonban egy határ az emberi emlékezetben, amelyet ma sem érünk fel, azon túl pedig senki sem szolgálhat bizonyossággal. Vannak tehát korlátai a családfakutatásnak.
Van ellenpélda is. Pár éve olaszos nevű iskolaigazgatóval találkoztam Erdélyben. Elmondta, hogy a dédapja olasz kőfaragó volt. Ő meg olyan hejre magyar lett az elvett székely lányok miatt, hogy csak na! A népeket egymástól a nemzeti identitásuk különbözteti meg, nem pedig a politika.
Ha ezek után még érdekel a Tamana, várlak szeretettel!
turtur