Gyurkovics Tibor: Növényi dal

„Circumdederunt me
gemitus beati plantarum.”

Növényi élet leszek én,
víg, okos moha,
nem sírok, nem beszélek
soha.
Alantas zeg-zúg kötelék,
bimbó-út, meztelen szirom,
olyan kicsi leszek,
ahogy birom.
Zöld, nedves szár leszek csupán,
merész és hűs növény
és hull és hull a harmat
fölém.
Kacs, inda, vázlatos szalag
és néha fönn a rügy,
mindíg-élő, fonódó
zöld, tiszta ügy.
Szétnövök világtájakon
harsányan s csöndesen
s a föld mélyébe eresztem
le vörös gyökerem.
Pusztulok, hogyha pusztulok
s növök, ha nőni kell
s barátkozom az életem
legvégső gyötrelmeivel.




Nekem nagyon hiányzik Gyurkovics Tibor a Bartók rádióból. Mindíg vártam, mikor vezeti ő a muzsikáló délutánt.
Ha valaki tudna segíteni, hogy mit jelent az első két sor...

CsŐ!