"Kutatások bizonyítják, hogy Magyarországon a magas óraszám ellenére katasztrofális a fiatalok természettudományos tudása. Pedig a gyerekekben nagyfokú kíváncsiság él a világ, az őket körülvevő környezet iránt, azonban az iskola ezt nem elégíti ki, épp ellenkezőleg: kiöli az érdeklődést."

Azt nem tudom egyértelműen megmondani, hogy mennyire katasztrofális a természettudományos tudás, de az idézet további mondatai valamilyen formában helytállóak, bár lehetséges, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak... igaz lehet rajta vitatkozni.

A gyerekekben/emberekben nagyfokú kíváncsiság él, csak nem feltétlen mindegy, hogy mire kíváncsiak! A környezetükben található eszközök, a mindennap tapasztalt jelenségekre kíváncsiak, vagy arra, hogy milyen nadrágban jár egy általuk kedvelt sztár. Valaha érdekelte a diákot, hogyan működik a számítógép, a mobiltelefon, ma nem igazán. Középiskolába - ahogy egy korábbi hozzászólásban egy kolléga is említette - úgy érkezik a diák, hogy mettől meddig kell megtanulni? Sokakat nem a tudásvágy hajt, hanem az a tudat, hogy 12 oldal befektetett munkáért kapok ellenértékként egy jegyet. Ahogy hallom, ez még a jobbik eset.

Hogy a tanár egyéni igénytelensége, az eszközök hiánya, vagy a tantervbe kódolt okokra vezethető vissza a kísérletek elmaradása, de az biztos, hogy az átlagos diák kevés kísérletet lát. Ha kevés az ilyen módon irányított tapasztalatszerzés, akkor valahol természetes, hogy kevésbé érdeklődik. Hogy az iskola kiölné az érdeklődést? Ez túlzás. Viszont azt elhiszem, hogy sok diák az érettségiig tartó 12 évben szép fokozatosan elveszti az érdeklődését.

Ilyen oldalról kellene vizsgálni az egyes tantárgyakat folyamatában és egymással párhuzamosan is 1-12. évfolyamon.