Jézusom! Ezt megmutatom az uramnak. Én nyáron egyik éccaka agyonvágtam egy ilyen jószágot. Bekapcsolva  maradt a tv, az ablakot bukóra nyitva hagytam. Egyszercsak megébredtem, mert pisilni kellett. Valószinüleg azért is, mert a tv fénye miatt még árnyéka is volt ennek az állatnak, de olyan nagynak nézett ki 2 méter távolságból, hogy komolyan mondom azontúl, hogy majd összesz.rtam magam még a vér is megfagyott az ereimben. Felkaptam az uram papucsát ( az enyimet kicsinek véltem ehhez a pókmérethez...) és szégyen gyalázat, de télleg legyilkoltam. Én még életemben nem láttam a lakásban ekkora pókot, szentül meg voltam győzödve róla, hogy valaki megúnta-elengedte a házi madárpókját és az kóborolt be hozzánk. Onnatól kezdve meg éccaka többször felkeltem és nézegettem körbe körbe, mert halálosan rettegtem, hogy valahol rejtőzik még1 ilyen dög. Napokig minden este tüzetesen átvizsgáltam a lakást pókügyben.

Általában nem vagyok ilyen beszari, az uram ránevelt már több év alatt, ha pókot látok ne vágjam agyon rutinból, hanem szóljak neki ő kiviszi  a kertbe. Ez már évek óta működik is.

Pókot látok-elsápadok-fejhangon visitozok-uram jön-kiröhög-pókot megfogja-kiteszi a szűrét a kertbe.

De ez a pók már meghaladta az ingerküszöbömet sajnos.