A kérdezett orgonák elektromechanikusak, csövesek.

Persze mindkettő olcsóbb árkategóriájú és természetesen nem pontosan úgy szól mint a B3, csak hasonlóan, de ez természetes, minek még egy pont olyat konstruálni?

A betű után a számjegyek jórészt csupán eltérő orgonaszekrény formákat jelölnek.

A hanggenerátort 1935 és 1975 közt gyakorlatilag  változatlan műszaki tartalommal és kivitelben gyártották.

 

L széria. 2×3,5+1 oktáv. Vágott, túlnyúló bilentyűzet, azonos kontaktokkal, billentyűzet geometriával, mechanikával, csupán a billentyűk elején, alul van kisebb difi.

Drawbar: fönt 9, lent 7, pedálon 1.

Perkája: eredeti B3 jellegű, hangú: 2., 3., halk/hangos, lassú/gyors, monofón lecsengésű poli.

Vibrátó: nem szelektív, de pedálra nem hat. Csöves shift line kapcsolás, de nem mechanikus, kissé erőtlenebb.

Zengető a hangrendszerbe beépített.

Hangra: ütős, kissé sávhatároltabb, jó rock, progresszív hangszer. (LGT 71-72, Karthágó, Jankai-Omega, német Krautrock csapatok, és hát Keith Emerson 1967-69 csak L102, utána szinte máig a koncertek végének csúcspontján L102)

 

E széria: 25+2 oktáv. Billentyűzetmechanika mint L széria, de itt van egy 10-11. kontakt is beépítve. Nagyon A100-féle még formára is.

Drawbar: 9-9 fönt, lent, 2 a pedálra. Az a kettő "tiszta alaphang" és monofón, mert a fölsőbbekből van leosztva elektronikusan. Minek?

Perkája: összetett drawbarállásokból kevert, de monofón lecsengésű poli. Kisebb belenyúlással visszahozható a B3 is.

Vibrátó: eredeti mechanikus, dobszkenneres, szelektív, pedálra nem hat. Kissé kevésbé sír, de van még plusz két üzem: celste, ami gyors leslie hangzás-féle.

Zengető, beépített külön rendszer.

Egyéb kiegészítő hangzáselemek tranyósak, vagy tranyós vezérlésűek. Pl. polifón harp szinti.

Hangra: ütős, erős mélyek, éles magasok, de kissé máshol mint a B3-ban. (ez érthető) Szintén a progresszív rockosok használták előszeretettel: Van Der Graaf G, Pink Floyd.

 

L100, L111, E312: