Szerintem nagyon fontos kérdést vetettél azért föl. Én ebben kerülöm a szélsőségeket, pontosabban két eltérő szempontot látok. Egyrészt, ha van egy olyan szőlőfajta, amiből kitűnő bort lehet szűrni, az jöhet felőlem az Antarktiszról is, akkor is telepítenék belőle, attól hogy valami nem őshonos, nem kell eldobni. Ha mindenki állandóan tradicionalista lett volna, akkor most csak Kaukázusból való borokat ihatnánk.

 

Viszont szerintem nagyon fontos, ha vannak értékes régi fajtáink, akkor azokat azért pozitív diszkriminációban kell részesíteni. Ugyanis kultúránk, múltunk részei, számomra személyesen már az is érdekes, hogy déd vagy ükapám milyen ízű bort ihatott. Másfelől pont Olaszország példája mutatja, hogy nagyon is jövedelmező a régi fajtákkal foglalkozni, ugyanis sokkal kevesebb versenytárssal rendelkező terméket tudnak így készíteni.

 

Harmadrészt konkrét bizonyítékok is vannak, pl Gróf Buttler Kadarka, személyesen a kedvenc magyar vörösborom, meg Szentesi Józsi pincéjében is hatalmas csodákkal lehet találkozni a régi magyar fajtákból.

 

Viszont az az érv, hogy úgy általában ellenállóbbak lennének a régi magyar fajták, az nem igaz. Sőt. Leginkább 3 ok miatt kerültek ki a termelésből:

 

1: keveset teremtek

2. rendszertelenül teremtek, pl azért mert sokuk csak nővirágú volt

3 betegségekre, extrém időjárási helyzetekre fokozottan érzékenyek voltak.

 

Egy személyes bosszúságomat hadd osszam meg veletek a témában: a Mátrában borászkodunk, és itt is, sok más borvidékhez hasonlóan, több száz éven keresztül a kadarka adta a termés javát. Hogy van az, hogy most meg én nem telepíthetek, csak a területem 5 %-án, kísérleti fajtaként, kadarkát? Pedig tényleg ez a fajta izgatna a legjobban:(