Kedves Bilca,

 

Az inka nevek kapcsán a probléma a kiindulási ponttal, hogy a hivatkozásod tudatosan, vagy tudatlanul, de valótlanságot állít.

 

"A spanyol krónikások műveit a kiadásuk előtt a “Szent Inkvizíció” átnézte és minden olyan adatot, ami fényt deríthetett volna az amerikai földrész ősmúltjára, a cenzorok kihúztak. A régi neveket megváltoztatták, átírták vagy a név elé vagy után olyan hangot ragasztottak, amelyek következtében eredeti formájuk és jelentésük megszűnt, megváltozott."

 

1. Fennmaradtak eredeti írásos emlékek kódexek, amibe a spanyolok nem "nyúltak bele" úgy, ahogy azt az idézeted feltételezi.

2. Nem egy olyan XVI. századi történetírói munka maradt fenn, ahol a szerző a saját indián hagyományait írta le "apai anyanyelvén", spanyolul és a saját "anyai anyanyelvét" - ezekben a művekben (több száz oldalról beszélek!) az inka birodalom toponimái tiszta és eredeti mivoltukban jelennek meg, hiszen a szerző(k) is inka vérrel rendelkeztek. Közülük az egyik pedig az inka uralkodói dinasztia leszármazottja volt anyai ágon...

3. Máig Spanyol-Amerika lakosainak kb. 50% ugyanazt a nyelvet beszéli, amit beszélt 1492 előtt. Azaz, a régi helynevek rekonstruálható olyan természeti népeknél, amelyek több évszázados hagyományaikhoz ragaszkodnak ma is.

4. A korabeli spanyol nyelv igyekezett pontosan követni a régi helyeneveket és a kiejtési nehézségeken túl más nem torzította. (ha csak nem kapott valami új, keresztény nevet.)

5. Az Inkvizíció intézményeinek gyarmati megjelenése és a felfedezések korszaka között több évtized telt el. Azaz, az Inkvizíció még ha akart volna, akkor se tudta volna megváltoztatni az akkor már Európában is egyes körökben ismert helyneveket.

 

Summa summarum,

Finoman is fogalmazva butaság az internetes hivatkozásban szereplő felvetés, méginkább az, hogy ezt ilyen átlátszó és hazug módon akarja a magyar nyelvhez csatolni.

Aki csak egy picit is jártas Latin-Amerika történelmében, nem dőlne be ennyire rossz szövegnek.