Az egész ott kezdődik, hogy a magát szocialistának meghatározó párt (és politikusai) a legkevésbé sem szocialisták. Ez a szavazóikat is meghatározza.
És ott folytatódik, hogy a szakszervezetek totálisan szerepet tévesztenek mostanában. Ugyanis nekik nem a politikával, hanem a tulajdonossal szemben kellene védeni a tagjaik érdekeit. Itt meg a kormány ellen védik a másik politikai oldalt.

Az Antall kormány sikeresen verte szét a szakszervezeteket, sok kis apró, erőtlen-súlytalan pihévé aprította őket, épp akkor, amikor a legerősebb szakszervezetekre lett volna szükség. Ezek után a frusztrált szakszervezeti vezetők politikusi babérokra törnek, érdekvédelem helyett stratégák képében akarnak tetszelegni, és szerintem sokszor valójában azok érdekei ellen dolgoznak, akiket képviselniük kellene. Nem rossz szándékból talán, hanem csak mert a rövid távú érdekeik azt diktálják.

Ceterum censeo a vízművek vezetését rúgják ki!