Kövér László biztosan emlékszik, csak mostanában nem áll érdekében felidézni, hogyan próbáltak az MDF "alapító atyái", Csoóri Sándor, Csurka István, Für Lajos és elvbarátaik a nyolcvanas évek második felében az MSZMP KB aktuális fő ideológusával, Berecz Jánossal megállapodni. A Hitel című újságjukért cserébe felmondták az "urbánus" (értsd liberális=zsidó) ellenzékiekkel kötött nagyon laza szövetséget. Csoóriéknak nem elsősorban a magát oly kevés okkal-joggal szocialistának nevezett rendszerrel volt bajuk, inkább azt nehezményezték, hogy nem ők, illetve elvbarátaik ülnek főleg és elsősorban a kultúra irányító posztjain. A hanyatló Kádár-rendszerben a legfontosabbnak azt vélték, hogy legyen egy olyan újságjuk, ahol többé-kevésbé nyíltan beszélhetnek arról, ami őket igazán érdekli: pusztul, fogy a magyar, belföldön és a Trianonban 1920-ban elszakított területeken is. A szerintük nemzethaláltól fenyegetett országnak elsősorban nem (polgári) demokráciára, hanem egységes, erős, nemzeti kormányra van szüksége, olyanra, amely képes (át)nevelni, vezetni a népet, valahova, a se nem kapitalista, se nem szocialista, ahogy Csoóri szereti mondogatni, "magasban lebegő hazába".