Egy pár mondatszerkezet a FOGAN szóra, csak neked, csak most művelt barátom!

""" A rossz példa könnyen fogan, a jó csak kínkeservesen """

"" Tejjel fogant szokás a csonttal múlik el. ""

"" konszenzus után fogan meg az elkészítendő mű formája ""

""" a Philosophia Perennis szellemében fogant műveket nem lehet a hasznos vagy a spirituális kategóriáiba zárni, """

""" keletkezik, nem valamely céltalan inspiráció folytán, hanem egy céltudatos és életteli művelet során »az intellektusban fogant szó által« """

"" a bűnös kívánságok miként fogannak meg bennünk... ""

" Dodonában fogant szó: a legjobbak "

"""" Nélküled nem fogan szó """"

"" De nem ez lesz az első ilyen marketing kreatívok fejében fogant szó... ""

http://gyertyalang.blogter.hu/?post_id=80876
""" …gondolat…szó...tett…szándék…múlt és jövő…belégzés…múlt…kilégzés jövő…életáram…ősök és utódok…a gondolat erő…a gondolat köt…a gondolat old…a gondolat bennünk fogan…a szándék bennünk fogan….megismerni…néven nevezni…fénnyel táplálni….legyen béke… """

"" ismert problémát veszünk elő: Ki ne ismerné az Ézs 7,14 exegetikai kérdését, illetve annak következményét a teológia-történetben? „Íme egy fiatalasszony teherben van, és fiút fog szülni.” Ez Ige idézetét az ÚF a Mt 1,23-ban így adja: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül.” Csupán mellékesen kérdezzük itt meg, hogy vajon nem zavarja-e az ÚF előkészítőit, hogy az Ószövetség egy modern fordítást tár elő, míg az újszövetségi fordítás idézete kifejezetten archaizál – s ezzel az egész fordítás elvi egysége bomlik meg? A probléma mindazáltal – mint említettem – jól ismert: a héber ´almá (szó elsősorban fiatalasszonyt jelöl, bár a „szűz” jelentés sincs kizárva. A görög „parthenos” szintén jelölheti mindkettőt, de talán inkább a „szűz” jelentés a gyakoribb. A textusokból azonban kinőtt a szűztől születés krisztológiai dogmája. Még önmagában ez sem lenne annyira súlyos (hiszen, mint említettük, a dogmatörténet nem abszolút kritérium: tele van zsákutcákkal, tévedésekkel is); sokkal problematikusabb azonban, hogy a szűztől születés dogmája a bűn dogmatikumának fölfogásával is összefüggésbe került. Itt, éspedig az eredendő bűn fogalmánál, igen fontos, hogy a Messiás szűztől születik, hiszen ily módon mentes az eredendő bűntől. Mint láttuk, az ószövetségi Ige fordítható tulajdonképpen mindkét módon; ez persze nem kell megakadályozza a történészt abban, hogy a „fiatalasszony” mellett döntsön. A teológiai magyarázat azonban föltétlenül szükségessé teszi a „szűz” jelentést – annak meghagyásával, hogy ez már a szöveg „utóéletéhez”, teológiai „hatástörténetéhez” tartozik. Miért nem jogtalan mindez? A válaszom egyszerű: azért nem, mert ez a magyarázat egyszerűen nem sérti az eredeti ézsaiási Ige kérygmáját. Ott ugyanis egy ítélethirdetésről van szó: az a gyermek, aki még most fogant, még nem fog értelemmel bírni, amikor Isten eltervezett ítélete megvalósul. Hogy szűz vagy fiatalasszony, aki éppen megfogant – az ítélet szempontjából tökéletesen mindegy. Hasonlóképpen Máté evangéliumának idézetében is a kérygmatikus rész érintetlen marad a parthenos kétféle fordítása esetében, hiszen bármelyik lehetőséget választjuk is, a mondanivaló az marad, hogy az Ószövetség ígérete Krisztusban, az Ő születésében teljesedett be – ez pedig akkor is lehet igaz, ha Mária nem szűz volt, hanem „csak” fiatalasszony.

Föltehetjük a kérdést, hogy vajon nem relativizálja-e az ilyen fölfogás a „teológiai exegézis” fogalmát, s nem vezet-e önkényességhez, amely esetleg ortodox dogmatizmusnak is ajtót nyithat, avagy a teológia-történetből mindent igazolhatónak vél a Biblia alapján. Meglátásom szerint utóbbi kritériumunk megvéd bennünket ettől. Ez pedig a kérygmatikus fölülvizsgálata mind az Igének, mind pedig a teológiai kijelentésnek. Ha például maradunk a krisztológia és mariológia kettősségénél, ott nyilván állíthatjuk, hogy Mária társmegváltó mivolta ellene mond az Újszövetség kérygmájának: „egy a közbenjáró Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5). Ez pedig szinte materiálisan megvonja a vonalat a dogmatizmus és a teológiai exegézis között, anélkül, hogy a kettő összekeverésének bármilyen veszélye is fönnállna.

Kanyarodjunk vissza fejtegetéseink elejéhez: vajon mi a teológiai haszna azoknak a szekuláris modelleknek, amelyeket a 20. századi ószövetség-tudomány alkalmazott a Szentírásra? A válasz kizárólag úgy adódhat, ha ezek eredményét ütköztetjük az illető bibliai passzusoknak a teológia-történetben és a teológiai rendszerekben elfoglalt szerepével. A modellek önmagukban kétségtelenül csak a context of discovery részeként tarthatók számon; ám ezek alábecsülése éppoly hiba, mint túlértékelésük. A mindenkori teológus föladata, hogy az ilyen eredményeket a context of validity égisze alatt értékelje ki. S e kiértékelésben aligha kerülheti meg azokat a módszertani kérdéseket, amelyekről a fenti sorok szerény képet alkottak.
http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b100/ch03.html
(1992) """

Szerintem a szűz szó emberekre alkalmazott fogalmát át kellene tanulmányoznod.....

Nos elmondtam már számos alkalommal, hogy Istennek nincsen szüksége egyféle lombikvévi prigramra és azt a megtermékenytett, kik által ki tudja sejteket beűltetni Máriába, mint kisdedet, aki majd meg fog születni!

Milyen egyszerű lenne, ha az eredeti felfogás érvényűlne, hogy Isten kiválasztotta a zsidóság közül azt a személyt, aki meg fogja szűlni azt a gyermeket, akit Isten oltalmát és küldetésének szellemét hordja magán?
Istennek nem lehetetlen 100000000000000000000 Jézust teremteni, de soha nem avatkozott bele a nemzésbe, a gyermekcsinálásba úgy hogy az eltérjen a természetes gyakorlattól!
Saját szigorú törvényét meg nem hágja át egy olyan Jézusért, aki eleddig nem teljesítette az elvártakat!