Van egy napirend előtti javaslatom: költözzünk össze, Ági, ideális pár lennénk: a vicces család. Az élet csak móka és kacagás.

Az avatós biliről nekem most a pelenkáról leszoktatás jut eszembe, nappal már megy, de éjszaka többször kell ágyneműt cserélni. Mármint a lányomnak:)

Valóban vicces lenne egy ilyen tábori találkozó. Ismerem a szakirodalmat: a kiscsoportvezetőknek javaslom: együtt kell menni vécére, nagyon meg kell dícsérni a delikvenst, ha sikerül a bilibe, együtt nyomni a kakit, pisinél is szurkolni, pispispis, stb, az eredményt megmutatni és lelkendezni, hogy milyen ügyes nagylány/nagyfiú vagy már! Mi még dalokat is költöttünk, meg szoktuk ünnepelni a sikert egy spontán tábortüzes-éneklős bulival: ITT-A-NAGY-KAKA-KAKA-KAKA-KAKADU, illetve: MEGY-MÁR-A-PISI-PISI-PISI-SIELÉS.

Szóval, Ágika, így zajlanak egy vicces család felhőtlen hétköznapjai, gondold meg.