Szia Manolinka!

Naggyon szép a fehér zászlós-zoknis kutyuskád! Sajnálom én is,amik utólag derültek ki egészségileg, tényleg szomorú,hogy sok ilyen történet van, bár ha komolyabb terveitek lettek volna a kutyuval,lehet,hogy  jobban utána lehetett volna nézni (bocsi), bár ilyenkor biztosan csak arra tud gondolni az ember,hogy minnél gyorsabban ismét fundi legyen a családban!

Amúgy Chubi is egy lusta-forma kutya,amióta csak nálunk van,közelébe se ér lici Bagijának az elmondottakból ítélve :-), úgyhogy ezek szerint tényleg van ilyen is és ez is normális. Bár egyre többet és aktívabban játszik a haverjával,akit sztem súlyban már lehagyott és lassan magasságban is:-),de amíg a másik egy agár könnyedségével ugrál,mint egy őrült,Chubi csak nagy mackósan néha ráveti magát és akkor Barni meg eltűnik a suba alatt...:-))

Holnap próbálok csinálni egy-két friss képet !

Jó éjt!