Szeged nagyon klassz hely. Élmény volt az egész nap. Kicsit off, de a téli kikötőben kezdtük, ahol egy gyönyörűség rejtőzik. (irodalom: gugli: Szőke Tisza II)

 

A jazz? napok kicsit kifeszített kategória volt. A jazznek nincsenek konkrét határai, de ezt olvasván más képzet támad legtöbbünkben.

A Tűzkő együttes inkább népzenének tűnt számomra. Még a Littlebig-Triton-Vázsonyi-féle stílus áll hozzá a legközelebb.

Utána viszont dobtunk egy hátast Bill Brufordtól és fiatal holland zongorista-szintetizátoros társától. A negyvenesnek kinéző veterán legenda úgy dobolt ahogy kinézett. Rendhagyó, szerteágazó, változatos, itt-ott Krimzonos ízzel semmi öreges. Mellé bal kéz szinti szubbasszus és zongora harmóniák, futamok a legtöbbször. Néha az Emerson Nighthawks lemeze ugrott be ez hallatán.

 

Aztán Hammond C3, Leslie 142, és totál vintage, retróőrület. James Taylor Quartet. Ok ez már inkább funk, pop, groove, de a legjobb fajtából. A legjobb hangulat, sodró műsor, buli, eredeti '60-as brit hangzás. Szabóbácsi vezényelte a csapatot, kontaktust teremtett a közönséggel. Hogy mér' nem lehet őket Pesten is látni? Színház helyett inkább klub fíííling. Biztatta az ülő zsűrit, felállás, jöjjenek a színpad elé táncolni :-) Az első néhány táncolót cd-vel "jutalmazta"!

Elementárisan nyomták a basszer, dobos, gitáros zenésztársak is, soxólóval.

Az orgona a koncert közepéig halkabb volt a kelleténél, a többszöri utánigazítás során végre megjött a fémes, sziszegős, kattogós hangzás a megfelelő arányban.

A szólókban olyan energiával hozta magát hogy a rockerorgonistákat megszégyeníti. Nagy futamok, tépések, mindenhol változatos hangzás. Soxor leállította a lezlit nemcsak a lassút és gyorsat használta.

A végén egy fantasztikus kiálló szólót nyomott kb. öt percben a Blow Up zárása előtt.

Aztán a többiek elvonultak James meg mindenkivel parolázott, dedikált, fotózott a szinpad szélén sőt, maga árulta és kasszírozta a lemezeit 4khuf-ért :-) !!!

Nagyon szimpatikus sztármuzsikus. Jó lenne minnél többször találkozni vele.