Ja, a probléma még egy lényeges oldaláról nem is írtam: az írószerekről. Igyekeztem minden írószerből jó minőségűt venni, hogy a gyerekeknek ne legyen abból hátránya, hogy a kínai színesceruza ahelyett, hogy színezne, a papírt nyesi szét... Szóval sok és jó színesük van a tolltartóban, amiket minden nap kihegyezek. Sok gyerek meg nyomul a kitört hegyű kínaival (nem azért, mert nem tudnának jobbat venni). Persze a fél osztály nyakig benne van az enyéim tolltartójában, ha színezni kell, mert pl. "bőrszín" csak nekik van. Ők persze olyan kis jószívűek, hogy a végén ők nem tudják befejezni időben a rajzot. De mondhatnám a radírcserét, amikor a rotring-radírt elkunyerálják és egy szétforgácsolt vackot adnak helyette. Ezekre viszont a tanítónéni hogyan tudna odafigyelni minden gyereknél? Tanítsam irigységre őket?