Jól látod te, miért is nehéz ez. Még az azért egy adu Gyurcsány kezében, hogy ő lett a baloldal Orbánja, és nincs hozzá fogható kaliber aki követhetné. Ennek ereje nyilván együtt fakul a reménnyel, hogy a választásokig visszatérhet a korábbi népszerűsége.

Ha Gyurcsány eredeti tőkefelhalmozásával van bajod, emlékeztetlek, hogy a rendszerváltás egyik nagy dilemmája volt, hogy az állami vagyont miként adjuk magánkézbe. A másik mód a dolgozói részvények lettek volna.

Akkor úgy döntött az Országgyűlés, hogy sok versenyképes vállalatra van szüksége az országnak (persze lehet, hogy motivációnak nem ez volt az első...), és a csacska dolgozók csak elkótyavetyélték volna a részvényeiket (ld. kárpótlási jegyek; Leisztinger) Akkoriban a magyar magánszemélyek kezében nem volt akkora tőke, amiből meg tudták volna venni a privatizált állami tulajdont olyan áron, amit a nép igazságosnak érezhetne. A nagy privatizációs hullámokban mélyen áron alul kelt el minden. Félig még a szocialista érában voltunk, amikor teljesen természetes volt aszerint jutni banánhoz hogy az ember pont arra jár-e amikor hozzák, sőt, félretenni a jó árut a havernak (mint a most is futó reklámban "Margókámnak").

Én is sajnálom, hogy kimaradtam belőle, de azért nem kellett annyira tűz közelben lenni hozzá, elég volt mondjuk egy külkeres ügyintéző rokonának lenni. Sőt, volt olyan, ahol a vállalatvezetésre volt bízva a tulajdonos kijelölése. Persze hogy piszkálja az ember csőrét, hogy ilyen szabályok voltak, de voltak, és volt mögöttük ésszerű indoklás is: a magántulajdonos gondosabban bánik a jószágával, mint az állam. A társadalomnak szüksége van a gazdag emberre, igaz, csak az olyanra, aki nem a nyolcadik Ferrarijára költi a profitot, hanem újabb beruházásokra, de aki meg olyan hülye, hogy nyolcadik Ferrarira költi, az úgyis legatyásodik a luxus fenntartási költségeitől és pár év alatt csak a józan gazdálkodók maradnak. A plebejus irigység nagyon ostoba, az ország már rég és sokszorosan tönkrement volna az "igazságtalanul meggazdagodottak" nélkül.

Meséld el, hogy miért nem így van, én nyitott vagyok.

Egyébként szerintem Bajnai remek "bajtársa" Gyurcsánynak, Szilvási megbízható haver de agyilag kevés, Veres viszont gazember, bár nem tud róla, és rég röpült volna ha nem lenne túl erős ellenfélnek. Ezek csak az én benyomásaim persze. És Gyurcsány egyáltalán nem bánná, ha Bajnai követné -- legalábbis ami a követendő irányt illeti, mert az egyáltalán nem viztos, hogy Bajnai is képes lenne legalább annyira megszerezni fenntartani a szükséges támogatást, mint ő. A dolog neheze kétségkívül ez; a támogatás ára rendre olyan kompromisszumok, amik lassítanak és eltérítenek, elmossák a koncepció egységét.