Részletek Nagy Lajos önéletrajzi köteteiből
"A társadalmi harc folyt, legalábbis nálunk és még néhány országban, eltekintve most attól, hogy ez a harc öröktől fogva folyt. Szovjet-Oroszországban a polgárháborút követte az intervenciós háború. Nálunk román megszállás volt; mikor a románok kivonultak, bevonult fehér lován Horthy Miklós. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az írók az Otthonban éjszakánként társasjátékokkal szórakoztak. Például intarziákat gyártottak. Azt nevezték intarziának, hogy egyes neveket mondatokba foglaltak. Mondjuk valaki feladta ezt a nevet: Londesz Elek. (Öreg hírlapíró volt, a Pesti Napló munkatársa.) Ezt a nevet Karinthy foglalta bele egy mondatba, így: "Darwin meghalt fiatalon, de szelekciós elmélete örökké élni fog." A mondatban benne foglaltatott Londesz Elek.

Az csak még érdekesebbé tette a mókát, hogy Darwin nem fiatalon halt meg, hanem hetvenhárom éves korában. Egy másik feladott név ez volt: Feleki Géza. Az intarzia ez lett: "Az egészségügyi csapat útra készen áll, a parancsnok szemlét tart a felszerelésükön, és a nyitott ládákat átnézve sokallja bennük a vattát, és ezt mondja: — A vatta fele ki! Géz a helyébe!" Még egy intarzia. A feladott név Hoitsy Pál. (Politikus, a Vasárnapi Újság szerkesztője.) "Egy zeneművet próbálnak. A karmester mögött áll a szerző. A karmester dirigálás közben int a fuvolásoknak. A zeneszerző közbeszól, a kottára mutatva: — Hohó itt síp áll."

Egy-egy sikerült intarzia után nagy volt a kacagás, és folytatták a játékot, néha reggelig. Mintha az ország, a világ dolgai a legnagyobb rendben lennének."

(A menekülő ember, 158—159. o.)