Nagyon köszönöm!

Szomorú vagyok.

A lányom kinn tanul, dolgozik szeptember óta, és most írta, hogy most került egy kicsit padlóra lelkileg a honvágytól, és talán egy uszoda segítene...

Gondoltam megpróbálom megörvendeztetni, hátha találok, de nem leltem a neten. Aztán eszembe jutottatok ti, mert ha nem is írok, állandóan olvaslak benneteket. De ezek szerint halott az ügy, majd ha hazajön, akkor lesz uszodalátogatás.

De még egyszer köszönöm!