Nálunk az egész lakás tele van játékkal. Olyan a lakás, mint egy elaknásított terület. A játékainak nagy része sípol. Ez azzal jár, ha éjjel helyzetet változtatok, hangos sípolással jár együtt, amit egyben játékra való felhívásként él meg Ábris. Nekem esik és játszani akar. A játékai önálló életet élnek, dobálja őket, megtalálható a lakásban bárhol, a szekrénytetejétől kezdve mindenhol. Célozva dobja, látszik rajt, hova akarja hajítani. Pár darab tűnt csak el, amit átdobott az erkély korlátján.

A pofájának arról a feléről lenyírtam a szőrt, ahol a tüske megbökte, így folyamatosan látom, mi történik a sérüléssel. Murisan néz ki, ahogy a pofa egyik oldalán hosszú szőr, míg a másikon rövid szőr van.