Esnagy József

HAZAFELÉ

Kicsi, felhõtlen égdarabbal
cipelem vaskos álmaim,
s lépteim botló kõdarabján
égnek vasravert szárnyaim.

Elhagynak társaim. Apám, anyám
Egyre távolabb. - - - Messze száll
minden, hogy magamra maradva
verdesek, mint szárnya-tört madár.

Sötét éjjelek hosszú vége
szorítja torkom. - - Ez már mindenem.
Otthonomtól még messze járok;
tõr a kõ,
de enyém az életem.