Rácsai Róbert

 

Itt van a november

 

Lusta pihe száll fehéren,
alszanak egy zöld levélben
a kerti barackfák.

Durván harap a levegő,

számomra alig hihető,
hogy érzem illatát.

 

Vége lett a hosszú ősznek,
dermesztő hónapok jönnek,
talán el sem hinnék,
hogy elmegy, bár nem örökre...
Csak ólmos, jéghideg ködbe
bújik a hegyvidék.

 

Reggelre ráfagy a pára
a vénséges szilvafára
a csendes udvaron;
fülelek: hogyan, s mit beszél
nekem a csípős, téli szél...
Zúgását hallgatom.

 

Alattam megroppan a dér,
jövőre úgyis visszatér
a napsugár-tenger.

A fákhoz temetem magam,
addig nekik súgom szavam:

Itt van a november.