Ecsedi Éva

Múlt

Megcsuklik a hang,
még sem szól a száj.
Könny csorog végig,
barázdát mosva az arc bársonyán.
Csak halk sóhaj felel,
elszáll a széllel.

Tegnap még virágok szirma hullt,
ma elszáradt avar közt
fekszik hallgatva a föld dobbanását.
Lassan szétporlik emléke,
eggyé válva múlt lesz belőle.