Ez (az őszi esős téma) valóban szinte felfoghatatlan ostobaság a németektől.

De ettől még tény marad, hogy az egész háború alatt kizárólag a németek voltak képesek olyan helyzetben is sikereket elérni, mikor egyenlőek voltak az erőviszonyok, vagy túlerőben volt az ellenség.

Olyan agyondícsért szövetséges parancsnokok, mint az angoloknál Montgomery vagy a szovjeteknél Zsukov is, mindig csak arra voltak képesek, amire egy az értelmi fogyatékos szintet éppencsakhogy meghaladó katona is képes lenne - hogy a rendelkésre álló elsöprő túlerőt kihasználva hozzák a papírformát. Többre soha.

A szovjetek még ezt is csak úgy, hogy a saját veszteségeik mindig (még Sztálingrádnál is, több mint kétszeresen*!) messze felülmúlták a német veszteséget. Ahhoz az orosz katona szinte felfoghatatlan teherbírása és lojalitása kellett, hogy mindaz az elkúrás, amit a szovjet vezetés művelt, ne vezessen a szovjetek vereségéhez.

Amint neccesek voltak az erőviszonyok, már labdába sem rúghattak a németekkel szemben a szövetségesek.
Montgomery is egyetlenegyszer próbált olyan haditervet kidolgozni, ami a nyers (túl)erő helyett merész hadmozdulatokon és az ellenség meglepésén alapult, ez volt a Market-Garden. Az is úgy alakult, hogy Montgomery jobban tette volna, ha elmegy inkább bebaszni, minthogy haditervet készít.



* ha pedig levonjuk azt a 91.000 német katonát, akik nem a harcban estek el, hanem élve estek fogságban, és az embertelen szovjet bánásmód miatt a hadifogságban haltak meg, akkor ötször annyi embert vesztett a szovjet hadsereg Sztálingrádnál, mint a Wehrmacht.