Visszatérve a jövőre, vagyis hogy a tegnapi napi digifotót látja-e majd a leszármazott, mint a régi kor egy pillanatát.

- wincseszterről biztosan nem, nyílvánvaló okokból

- CD-n, ill. DVD-n szerintem kevés eséllyel, már csak azért is mert egyre jönnek az újabb formátumú, technológiájú rögzítési-olvasási kitalációk (ez valahol helyes is) és egy idő után felejtendő lesz a formátum, vagy állandóan átfrissíted az aktuális elérhető legjobbra..

Ráadásúl hiába őrizgetem a 2X-es (!) sebességű CD olvasómat a PI-es gépemet, használat nélkűl is ki tudja meddig lesz eltartható.

- A nyomtásról pedig: a két éve fotópatronnal nyomtatott képeim gyalázatosan néznek ki, szín és felület szerint már kifogásólhatók. Amit laborban nyomtattam ki még elfogadhatóak. 

 

Bár igaz, hogy az a kép sem tökéletes már amit nagyapám készített rólam és bátyámról a Kodak Box-al, amikor szamárköhögés miatt sokat kellett sétálni a Dunaparton, ötven évvel ezelőtt.

 

És persze nagyanyám leánykori képe sem oly tündölkően szép felületű már, így kilencven évvel a készítése után.

 

 

 

 

Szóval így tíz-egynéhány évvel a digit megjelenése után már illő lenne kitalálni módszert az időálló képrögzítésre (újra).