Miért nem fejted ki? Tényleg érdekel.



OFF

"A digitnél ( Itt állhatna az analóg jelző is...) Te komponálsz, szerkesztel, némelyiknél variálhatsz (bármivel-azonnal), vagy autózól.

És lősz. És lősz. És lőszéslőszéslőszéslősz........(később delete) (Vagy kuka...)


Ez fotózás ?"

Ez pl. tökéletesen igaz mondjuk a riportfotózásra és sportfotózásra. Ami lehet professzionális (fizetős) és teljesen amatőr (saját élvezet) is. Analóggal vagy digivel. Ott lőni kell. Szerintem ez fotózás. Nem médiafüggő.




"Napfényfílm/műfényfílm/dia/color/ff/érzékenységet témához választva befűzöd
(Ebben állhatna a digitális jelző is...)

- témára hangolsz

- megkeresed

- céltudatosan komponálsz

- mérlegeled az exifet >>>>> ???

- beállítod gondosan

- és lősz.

- 1x

Azután talán lőn fotó, de addig marad az izgalom. Azután előhívsz, és EZ a Te fotód."


Egyszer? Ha megismételhetetlen az esemény, akkor is? Miért egyszer? Mert film?

"...talán lőn fotó..." Ezt a bizonytalansági faktrort én személy szerint sok esetben kihagyom. Nem azért utazom el valahova vagy várom ki a megfelelő alkalmat hogy talán sikerül a felvétel, talán nem. Itt és most. Sok esetben lőni kell. Főleg spontán történéseknél. Digire vagy filmre. Sok tekercset, sok képfájlt. Több beállítással, több helyről. Max a diginél egyből látom (már ami látható a kijelzőn, szóval szerintem édeskevés) az eredményt (hahhh...) , az analógnál nem.

Értem hogy arra szeretnél rávilágítani hogy az analóg fotózásban hosszabb az "izgalmi fázis" és kevesebb - általában!!! - az egy témára ellőtt kép és ebből kifolyólag egy jól sikerült fotónál a végén nagyobb a sikerélmény és az ember erősebben érzi azt titkon:"Ez jó lett! Nem csesztem el semmit. Tudtam mit csinálok. Ügyes voltam! ". Az ember azt érzi hogy többet tett a képért. Pedig csak annyi történt hogy nem tudta biztosra akkor, jó lett e kép vagy sem. De jó lett.

ON