Gyurkovics Tibor 

Furulyaszó

Hej, felettes szándék
fújja furulyámat,
hangközönként elmondani
torkom a világnak.
 
Nehéz tudományom,
sok fullasztott évem
akadozik, riadozik
jól fogott gégémben.
 
Alig emelem fel,
alig eresztem le,
már fekete hollók szállnak
oktalan szívemre.
 
Tele szerelemmel,
csordultig a csókkal
ereszd meg keserves hangod,
játszódjon a sóhaj,
 
föl-le, föl-le, fújjad
hegyek vonulását,
szöcskék dévaj szökellését
és a nád zugását,
 
de ne eredj soha
boldog muzsikásnak!
Ne fújj dalt, ne játssz dalt
hej, csak a halálnak!