Nagy István Attila

Amikor eljön

amikor eljön az este
messze szökik veled valami
furcsa szellem:
nem talállak
bejárom utánad a várost
megállok a szélárnyékos csendben
végigjárom az ismerős utcákat
amelyeken nemrég még együtt
sétáltunk faggattuk egymás arcát

nem tudom miért
de elrabol tőlem az éjszaka
magamban faggatom
a magányt: miért
mikor engedtem hogy eljöjjön az este
s ne találjalak
csak kétségbeesett gondolataimban
visszatérő leszámolásaimban
az összezáró falak között
ahol egyetlen lámpa világít
nem elég nekem ennyi fény
hogy a sötétséget elűzzem