Az istenek eledele
A ma emberének a „csokoládé” szó elsősorban édességet jelent. Az üzletek rengeteg fajtát kínálnak. Talán ezért is tűnik szinte hihetetlennek, hogy alig több mint száz éve még ritka luxuscikk volt, azóta vált mindennapi csemegéjévé életünknek.

Csokoládé gonosz csábítás

/2007-10-30/ << Nyomtatható verzió >>
Forrás: Magyar Konyha 1979-82 - Miklódy Zoltán: 100 éves a svájci csokoládé
A csokoládét egészen a múlt század végéig elsősorban folyékony formában fogyasztották, de nem mint édességet, hanem orvosságnak, vagy erősítőnek, egyesek bűvös életadó erőt is tulajdonítottak neki.

Folyékony „orvosság”
Az amszterdami dr. Stephani Blancardi 1705-ben írt könyvében arról számol be, hogy

Madame d’Aulnoy
„alig van olyan betegség, melynek gyógyításához ne írnának fel csokoládét”. 1679-ben, egy előkelő francia hölgy, Madame d’Aulnoy így magyarázza a spanyol királyi udvar hölgyeinek karcsúságát: könnyű nekik, hiszen borssal és egyéb fűszerekkel ízesített csokoládét isznak naphosszat, amely „teljesen kielégíti őket”. 1720-ban egy holland utazó feljegyezte, hogy Martinique szigetén egy 85 éves férfival találkozott, aki szőrén ülte meg a lovat, s életerejét állítólag annak köszönhette, hogy szinte kizárólag csokoládén élt. Francia anekdota a XVIII. Századból: egy ifjú nemes, a csokoládé nagy ismerőjének tartotta magát. Főrangú barátnője, csalatkozva az ifjú érzelmeiben, mérgezett csokoládéval kínálta, amelyet ő meg is ivott. Igazolva szakértői hírnevét, utolsó szavaival ezeket mondta: Csokoládéja jobb lenne, kedves barátnőm, ha legközelebb több cukrot tenne bele, a méreg ízének semlegesítésére.” Linné, a nagy svéd természettudós (1707-1778), aki a létező növény- és állatfajokat rendszerbe foglalta, elégedetlen volt a „kakaó” elnevezéssel, ezért a csokoládét a „theobroma”, azaz „az istenek eledele” névvel tüntette ki.

Néhány dátum a csokoládé történetéből
I. sz. 600: - az első fennmaradt adat arról, hogy a maják a Yucaton-félszigeten kakaó termesztésével foglalkoztak.
1502: - Kolumbusz negyedik utazása során Nicaraguában megismerkedik a kakaóval, amelyből a bennszülöttek ízletes italt készítenek. Őt azonban csak az Indiába vezető tengeri átjáró megtalálása foglalkoztatja, a kakaó nem érdekli.
1528: - Cortez áthozza Európába az első kakaóbabszállítmányt, és a feldolgozásához szükséges eszközöket. Amerikában a kakaót pénzként használják ez időben, egy spanyol utazó feljegyzi, hogy egy rabszolgát 100 szem kakaóbabért vásárolt.

Plessis-Praslin praliné névadója
1615: - Ausztriai Anna hercegnő férjhez megy XIII. Lajos francia királyhoz. A csokoládéivás a spanyol-Habsburg hercegnő révén meghonosodik a francia udvarban is.
1671: - Plessis-Praslin francia őrgróf szakácsai az odaégett mandulás desszertre idegességükben ráborítják az olvasztott csokoládét, majd ezt szolgálják fel a vendégeknek. Az édesség nagy sikert arat, az őrgróf szerényen önmagáról nevezi el a felfedezést „prasline”-nak, innen a „praliné” szó és készítmény.
1697: - Henri Escher zürichi polgármester először találkozik a csokoládéval brüsszeli utazása során.
1797: - Johann Wolfgang von Goethe, nem akar utazás közben sem lemondani kedvelt italáról, ezért svájci utazására csokoládét, valamint az ital elkészítéséhez főzőedényt is visz magával.
1875: - a svájci Daniel Peter feltalálja a tejcsokoládét.

Hogyan született a svájci csokoládé?
A kis Svájc, amelynek gyarmatai sosem voltak, a csokoládé gyártásához szükséges „alapanyagok” közül csak tiszta levegővel és a tejjel rendelkezett, ha éppen tejcsokoládéról van szó. Ehhez azonban egy kitűnő technikai újítás járult 1880-ban: Rodolphe Lindt találmánya, az „olvadó” csokoládé. Korábban a csokoládé kesernyés volt. Amikor a folyékony csokoládét megpróbálták táblákba önteni, csak durva szemcsés és kemény masszát kaptak, amit nehéz volt megrágni, és a cukrászatban csak őrölve lehetett használni. Mint a Diderot és d’Alambert enciklopédiájában megjelent rajz mutatja: a héjától megfosztott és megpörkölt kakaóbabot mozsárban összetörték, préssel kisajtolták belőle a kakaóvajat, majd cukor hozzáadásával készítették el a csokoládémasszát. Lindt találmánya abból állt, hogy kakaóvajat adagolt a csokoládéhoz, és felfedezett egy keverőgépet, amely állandó melegítés mellett öt nap és öt éjszaka keverte, dagasztotta a csokoládémasszát, ami ennek

Francois-Louis Cailler (csokoládéja)
következtében, nemcsak hogy tökéletes és sima keverékké vált, hanem ízében is finomodott.
Az ilyen eljárással készített csokoládé lett alapja a svájci csokoládé nagy nemzetközi hírnevének, amelyet azóta is megőriztek, Francois-Louis Cailler, Philippe Suchard, Jacques Foulquier, Charles-Amédée Kohler, Aquilino Rodolphe Sprüngli-Amman, Maestrani, Jacques Klaus, Daniel Peter, Henri Nestlé, Johann Georg Munz, Rodolphe Lindt és Jean Tobler voltak a svájci csokoládégyártás nagyjai, neveiket ma csokoládémárkák őrzik. Mindegyikhez fűződik valami újítás vagy finomítás a svájci csokoládégyártás 100 éves