Kedves lms, pontosan erről beszéltem. Hogy talán eztán nem a kabátot a gombhoz, hanem a gombot a kabáthoz.

 

Vagyis nem annak kellene lennie a normálisnak, hogy a szerencsétlen beteg immunrendszerét iktatjuk ki, csak hogy jobban be tudja fogadni a beültetett sejteket.

 

Hanem annak kellene a megoldásnak lennie, hogy az alkalmas, immunológiai szempontból minél kompatibilisebb sejttömegből válogatunk párat, és ha ismert, hogy melyek azok a génszekvenciák benne, amelyek a beteg immunreakcióját, a kilökődést kiválthatják, akkor azokat a szekvenciákat ki kell vágni. Ha lehet, őssejttel célszerű dolgozni, mert az még nem differenciálódott, tehát a beteg sérült szervébe kerülve valszeg aszerint fog differenciálódni, hogy ott pontosan mire, milyen sejtekre van szükség.

 

Ha pl. valakinek a veséje a beteg, s emiatt dializísre szorul, akkor ma az egyetlen megoldás, hogy legyen új veséje, halott donorból vagy áldozatkész rokontól. Előtte a kilökődés meggátlása céljából gyakorlatilag lebombázzák a  beteg immunrendszerét. De mi lenne, ha inkább olyan őssejteket kapna, amelyekkel szemben ugyanazok a kompatibilitási elvárások élnek, és amelyekből eleve kivágták az immunológiai szempontból problémás génszekvenciákat? Így a beteg immunrendszerét talán nem kellene teljes egészében kiirtani, egy kis gyengítés vagy akár semmi is elég lenne. Hamarabb gyógyul, hamarabb otthonába bocsátható, családtagjaival gond nélkül érintkezhet, nem kell elkülöníteni stb.

 

Én nagyon remélem, hogy 20-30 év múlva ez elérhető megoldás lesz.

 

Csót:

b