Nagy István Attila

Időhiányban

ha annyi időm lenne, amennyit szeretnék,
hogy elmúljon belőlem a félelem,
s a várakozás fájdalmát
felváltsa a megelégedettség,
most nem születne ez a vers sem,
mert élhetném a jövőt is,
amely nem távolodna,
hanem fészket rakna a tenyeremben

ha annyi időm lenne, amennyit szeretnék,
kifutnék a bánat ódivatú házából,
megfürödnék a tavaszi fényben,
könnyű fuvallat szárítaná a bőrömet,
eszembe se jutna az elmúlás,
amely jelenvalóan él a dolgainkban,
mert ott állnál előttem és mellettem,
beszívhatnám a bőröd illatát