na visszaolvasás nélkül a véleményem:

 

ilyen türhő, paraszt közönséget, mint tegnap a fehérvári, régen láttam... az ember szolnokon érezhette magát, ott szokás a "mi kutyánk kölykét" (ld. poór pár éve) kifütyülni, kórusban szídni.

őszintén szólva elment a kedvem az egésztől. :-( nem érzem magam olyan állatok közé valónak, mint a tegnap esti fogalmatlan, kosárlabdához mit sem értő barmok.

 

radovicról. pakson kifejezetten tetszett a játéka. tegnap az első félidőben szerintem a csapat legjobbja volt. dobott 9 vagy 10 pontot, lepattanókat szedett és nem mellesleg úgy fogta meg alexicet, hogy az labdához sem ért... ezen felül bármilyen lassú is, a 35 éves kora ellenére ő volt az első, aki felért a támadásokhoz és volt az első, aki visszaért. nem alaibizik, küzd és akar. és én éppen az ilyen embereket szeretem, ők tudnak "meghalni" a pályán.

arról nem ő tehet, hogy a dobásokkal nincs szerencséje, mint ahogy arról sem, hogy kedves sztárirányítónk balra nem ad labdát és radovic, ha nem szed magának, akkor nem ér labdához. ez az első meccs óta így van, vissza lehet nézni.

 

azt meg a sok ökörnek üzenem, hogy nyissák ki a szemüket, mert radovic messze nem a legrosszabb játékosunk...! és akik a tegnapi utolsó negyeddel hozakodnak elő, azoknak két dolog:

1. brown többet dobott rá és mellé, mint borko, ráadásul ő az egész meccsen nagy nullát teljesített.

2. van egy edző is, aki cserélget. nem véletlen, hogy végtelenül megbízik radovicban, hiszen ismeri. az sem véletlen, hogy a döntő szitukban rá bízza a befejezést. nálunk picivel többet látta játszani.

 

végül egy kérdés, mert biztos voltak, akik egyetértettek a barom, acsarkodó emberekkel:

kinek segít az, ha az önbizalmát teljesen elveszíti egy játékosunk (aki hangsúlyozom, hogy messze nem a leggyengébb láncszem) és ha úgy jön ezentúl ki a pályára, hogy remeg keze-lába?